Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)

A szekciók ülései - 4. Gyermekkönyvtári szekció. Tájékoztatás a gyermekkönyvtárban - Sáráné Lukátsy Sarolta: Tájékoztató munka a gyermekek körében

csakis tagadó lehet mindkét kérdésre, hiszen — a jövő embertípusát tekintve —döntő szerepet kap ez az alapozó jellegű tevékenység, éppen a gyermekek körében. (Szándékosan nem beszélek kizárólag gyermekkönyvtárakról, mivel egyformán fontosnak tartom ezt a munkát a közepes állományt és korlátozott eszközrendszert tartalmazó, vegyes közönséget kiszolgáló községi könyvtárakban és a jól felszerelt, gazdag állományú könyvtárakban, ahol gyermekek is megfordulhatnak. Fokozati különbségek csak az eszközökben lehetnek, a tájékoztatás színvonalának egyenletesen magasnak kell lennie.) A Könyvtári Figyelő összefoglalása szerint a felhasználói rétegek elemzése, az információs igény- és szükségletkutatás is a tájékoztató munka területeihez tartozik. Ha azonban az adott felhasználói rétegben (14 éven aluliak) az igény még meg sem fogalmazódott és nem jelentkezik szükséglet formájában, lévén, hogy most nyiladozik az értelme, maga sem tudja pontosan megmondani, mire kíváncsi. Még nincsenek kialakult olvasói szokásai, tehát nekünk kell felszínre segíteni a lappangó igényt, nekünk kell szükségletté növeszteni és olvasási kultúrává lombosítani. Éppen ezért tágabban kell értelmeznünk a tájékoztatás fogalmát, mindhárom feladatkörét egyformán fontosnak tartva, a felhasználó oldaláról vizsgálva a kérdést: megtanulnak-e gyermekeink tájékozódni a könyvtár eszköz-rendszerében? Az eszközök sokaságából csak néhányat szeretnék most kiemelni, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy apróságok is fontosak lehetnek. Próbáljuk meg beleképzelni magunkat a gyermek helyébe, puhatoljuk ki, vajon jól érzi-e magát a könyvtárban, otthonosan tud-e mozogni! Ha a különböző táblák, feliratok csak tiltó jellegűek (dohányzás, csend stb.) vagy csak a nyitvatartásra, a határidőre vonatkoznak, bizony nem föltétlenül ingerlik őt a hosszabb tartózkodásra. Egy kedves mesefigura — mely éppen néhány érdekes könyvre hívja fel a figyelmét (cserélhetően!), vagy a soros rendezvényről tudósít néhány szóval — mindenképpen vonzerőt jelent a legbátortalanabb gyermek számára is. A főfeliratok akkor jók, ha rövidek, szabatosak — az se baj, ha pontosan a megfelelő állományrész fölött vannak! — és a gyermekek számára is érthetőek. Például a "Líra és verses epika" vagy a 'Társadalomtudomány" nem szerencsés feliratok; mennyivel egyszerűbb és közérthetőbb a "Versek" és a "Társas élet" megnevezés bármelyik gyermek számára! Előkelő helyet kap a könyvtárakban a katalógushasználati tábla, hiszen a legfontosabb segédeszközben segít eligazodni. Ennek is csak akkor van értelme, ha szemléletesen mutatja be a megközelítési módokat, frappánsan, érthetően magyarázza meg a fogalmakat. Ne felejtsük el, hogy ami számunkra természetes, az a gyermekek (és más szakmájú földi halandók) számára nagyon bonyolult lehet! Az állomány e/rendezése, tagolása maga is tájékoztató értékű, a szabadpolcra helyezés módja már bizonyos fokú ajánlás. Fontos, hogy az egész állomány áttekinthető, logikus rendszerben legyen, s nem árt, ha erről helyszínrajzot is készítünk. Az egyes állományrészek visszakereshetőségét, a térben való tájékozódást ez nagyban elősegíti, főként, ha a nagy állományegységeket más-más színnel jelöljük a rajzon. Kifejezetten a propaganda eszközeként tartják számon a különböző kiállításokat, de informatív értéküket senki sem tagadja. A gyermekek körében azonban különleges jelen88