Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)
A XIV. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Dr. Cselőtei László: Az oktatás és a tudomány feladatai a mezőgazdaság fejlesztésében
en a feladatát, ha erősödik a munka irányítását végző jól felkészült technikusok, valamint a szak- és betanított munkások tábora. A mezőgazdaságban az új ismeretek fogadása, helyi adaptálása, a technológia alkalmazása az üzemekben is magas felkészültségű, felsőfokon képzett szakembereket kíván. A mezőgazdasági termelésben gyorsan változnak az ökológiai körülmények, a termelés igényei évenként, sőt, éven belül és tájanként is nagyon eltérőek lehetnek. A mezőgazdasági szakember feladata, hogy a megszerkesztett technológiába eleve betervezett feltételek között alkalmazkodni tudjon ehhez a növény fejlődésétől és az adott ökológiai körülményektől függő mindenkori helyzethez. E tekintetben tehát a mezőgazdasági mérnök feladata részben más, mint a technológus műszaki szakemberek többségéé, akiknek azt kell megvalósítani, "ami a rajzon van", s ami attól eltér, az már hiba, vagy helyes változtatás esetén újítás. A mezőgazdasági- és kertészmérnöknek arra is figyelemmel kell lennie, amit a technológiai terv megvalósítása során, ahhoz mintegy állandó kiegészítésként "a természet rajzol". A technológia szerkesztési alapjainak fejlesztése már inkább kutatási munka, amelyet részben kutató-, részben felsőoktatási intézményeink végeznek. Az utóbbi feladata még a diszciplínának, a tudományterület ismereteinek a folyamatos gondozása és fejlesztése. Tehát az, hogy a bármely forrásból rendelkezésre álló, a technológiákba már beépíthető vagy a még csak előremutató ismereteket folyamatosan összegyűjtsék és rendszerezzék. A komplex fejlesztés ugyanis nem jelentheti, hogy a technológia minden elemét folyamatosan kísérletesen vizsgáljuk, kutassuk. Ehhez nincs meg a lehetőségünk. Kutatói feladat az, hogy rendszeresen kiemeljük a technológiának azokat az elemeit, amelyek mélyebb vizsgálatot, kutató-fejlesztő tevékenységet kívánnak. Úgy gondolom, az eddigiekből is világosan kitűnt, hogy a mezőgazdaság milyen sokrétűen kapcsolódik a társadalomhoz, az élő és élettelen természethez s természetesen azok tudományos problémáihoz. Az élet szinte bármely területén kialakuló új ismeret valamilyen formában előbb vagy utóbb a mezőgazdaságra is hatással van. Ki gondolta volna az első szputnyik fellövése idején, hogy a műholdak által készített felvételek milyen beható tájékoztatást adnak majd egyes növények fejlődésének állapotáról országonként, országrészenként, sőt, esetenként üzemi méretekben. Ezért szoktuk mondani, hogy a fejlesztés új lehetőségei többnyire a tudományterületek határán jönnek létre. Ehhez a szférához egyrészt mezőgazdasági oldalról ilyen képzettséggel és szemlélettel, a mezőgazdaság igényeinek és lehetőségeinek ismeretében lehet közelíteni. Másrészt segítségül hívjuk szinte minden más tudomány művelőit, egy-egy részterület mélyebb ismerőit, hogy velük együttműködve tudásunkat mezőgazdasági vonatkozásban továbbfejleszthessük. A mezőgazdaság előtt álló kutatási feladatok még csak címszerű felsorolása is meghaladja e rövid előadás kereteit. A fejlesztés kitűzött céljai: — a hozamok növelése, a termelési biztonság és a minőség javítása; — a munka termelékenységének növelése; — a termelés gazdaságosságának javítása; — a melléktermékek és új erőforrások hatékonyabb felhasználása jelzi azt a sokrétű feladatot, amely előttünk áll. 45
