Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)
A XIV. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Dr. Kapolyi László: A hazai ipar fejlesztésének főbb irányai és összefüggése az információellátás igényével
bevételektől estünk el. Körültekintő információszerzés és elemzés során mégis arra a következtetésre jutottunk, hogy az alumíniumipar fejlesztési koncepcióit tovább kell vinni. A vegyipar területétől vett példával élve, a PVC-por értékesítésénél kerültünk nehéz helyzetbe, mert az amerikai dömpingárak a korábbi világpiaci árakat lényegesen csökkentették. A korszerű információszerzésre támaszkodva, felismerve a rendszerösszefüggéseket hoztunk olyan döntést, hogy a műanyagipar további fejlesztésére van szükség, ha a fogyasztókhoz a földgázt, mint legkényelmesebb energiahordozót acélcsövek helyett műanyagcsövekben akarjuk eljuttatni. A magyar ipar azért is nagyon büszke a mezőgazdaság eredményeire, mert — szerény útitársként — ezeket az eredményeket azok az erőgépek is elősegítették, amelyeket az ipar állított elő. Az innovációs ciklusokat a gépek beépített teljesítményének növeléséval kell biztosítanunk. Nagyon széleskörű információs igényt támaszt felénk a járműipar is, hiszen a magyar autóbuszgyártás az exportképes húzóágazatok közé tartozik. Közlekedésfejlesztési koncepciók ismerete és értékelése nélkül nem lehetne autóbuszainkat értékesíteni. Az információbőség, feldolgozási igény, információéhség egyidejű jelenségével állunk szemben. A nyugati országokban szakirodalmi vita zajlik arról, hogy 2001-ben milyen információs rendszerek léteznek majd. Egyes cikkekben azt bizonygatják, hogy a társadalom máris "információ-tudatos" lett, azaz mindenki tudja: az információk arra valók, hogy felhasználják őket. Azzal azonban még nincs mindenki tisztában, miként lehet az információkat beszerezni, bár ennek — elvileg — már aligha van műszaki akadálya. Az USA-ban 1959-ben 14 ezer, 1969-ben 145 ezer, 1979-ben (500 ezer számítógéphez kapcsoltan) 2 millió terminál működött. 1990-ben 10 millió terminálra számítanak. Ez azt jelenti, hogy ha lépést akarunk tartani a világgal, akkor ezekből a tendenciákból a szerényebb magyar adottságokra nekünk is le kell vonnunk a dinamikus fejlődést igénylő következtetéseket. Épp az exponenciális fejlődés a biztosítéka annak, hogy soha nem merülhet fel a technika, a természet vagy a társadalom részéről olyan erőforráskorlát, amely a fejlődés abszolút korlátjává válik. Számolnunk kell azonban a verseny éleződésével és azzal is, hogy a társadalmi erőforrásokkal egyre ökonomikusabban kell bánni, és a világgazdasági korszakváltás szemléletmódváltást igényel. Korábban pl. energetikai vonalon forráscentrikusan gondolkodtunk. Ezt arra alapoztuk, hogy 10 évenként a villamosenergia-igények megkétszereződnek. Tudomásul kellett azonban vennünk, hogy az igények és a források dinamikus egyensúlyának megteremtésére van szükség, s így a korábbi 10 évenkénti kétszerezés helyett legfeljebb 50%-os bővülést irányoztunk elő. De ez feltételezi a népgazdaság egész energia- és nyersanyagigényességének átalakulását. Mindez tehát azt jelenti, hogy mai termelési kultúránkat nagyon körültekintő helyzetelemzésből kiindulva át kell értékelnünk. A helyzetelemzések kulcsa az informatikai szakemberek kezében van. Munkájuk kiinduló feltétele, majd alappillére azoknak a cselekvési programoknak, amelyeket mindenképpen végre kell hajtanunk. Információk segítségével a termelési folyamatok értékelésében olyan cinguláris felkészültségi pontokat kell megtalálniuk, az idő sürgetését felénk közvetíteniük, amelyek segítségével az innováció mielőbb bekövetkezik, a folyamatok mielőbb megújulnak. 40
