Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)

A XIV. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Dr. Czibere Tibor: A műszaki és természettudományi kutatások helyzete és hatékonysága

és szolgáltatásaival a hazai tudományos kutatások egyik fontos bázisává vált. Ma már a könyvtárnak nem csupán az a feladata, hogy könyveket tároljon az érdeklődők számára. Napjaink kutató-fejlesztő tevékenységének már olyan bonyolult és szerteágazó az információs igénye, hogy azt csakis korszerű könyvtári eszköztárral és módszerekkel, könyvtáros szakemberek sajátos ismeretei segítségével lehet kielégíteni. A szakkönyvtáraknak ma a legfontosabb szerepe, hogy az alkotó tudományos munkát, hivatásuknak megfelelőé, a maguk sajátságos eszközeivel aktívan támogassák; álljanak rendelkezésükre a kutatóknak a munkájukhoz szükséges irodalom gyors felkutatásában, szelektálásában; gondoskodjanak arról, hogy az eredeti szakirodalommal való országos ellátás a megfelelő szinten biztosítva legyen. A könyvtárak és könyvtárosok így válnak részeseivé az innovációs tevékenységnek. A gazdasági fejlődést valóban elésegítő kutató-fejlesztő' tevékenységnek nem csekély anyagi feltételei vannak, tehát nem lehet közömbös az, hogy milyen kutatásokat és mekkora arányban finanszírozunk. Ez más szóval azt jelenti, hogy a tudományos kutatófejlesztő tevékenység nemzetgazdasági irányító rendszerében fontos szerepe van a finanszírozásnak. A tőkés és a szocialista nemzetgazdaságok egyaránt évről évre fokozott mértékben növelik a kutatást és a kísérleti fejlesztést biztosító pénzeszközök nagyságát. 1969ben 6,4 md Ft-ot, 1979-ben 20,5 md Ft-ot fordítottunk tudományos kutatásokra és kísérleti fejlesztésekre, ami a megtermelt nemzeti jövedelem 2,51 ill. 3,69%-a. Hazánkban a kutató-fejlesztő tevékenység pénzügyi forrásai a következők: az állami költségvetés, a műszaki fejlesztési alap, a vállalati eredmény. (...) A kutatási-fejlesztési ráfordítások három fő forrásának megoszlása a következőképpen alakult: 1969 1979 állami költségvetés 33% 26% műszaki fejlesztési alap 64% 71% vállalati eredmény 3% 3% A műszaki fejlesztési alap tehát nemcsak a legnagyobb súllyal szereplő forrás, hanem jelentősége erőteljesen növekszik is. Ugyanakkor alacsony a vállalati eredmények terhére történő kutatási-fejlesztési ráfordítás, ami azt jelenti, hogy a vállalatok még nem ismerték fel kellően a kutató-fejlesztő tevékenységben rejlő lehetőségeiket. A kutatási-fejlesztési források belső arányainak változása következtében a jövőben tovább fog erősödni a költségvetési intézmények érdekeltsége a vállalati kutatási-fejlesztési megbízatások teljesítésében. (...) A kutatások finanszírozásának két alapvető módja alakult ki: az intézményfinanszírozás és a feladatfinanszírozás. Ha a kutatási terv pontosan meghatározza az elérendő célt, a megoldandó feladatokat és a megoldásért felelősöket; vagy ha a kutatásokat szerződések, illetve megbízások alapján végzik, akkor a finanszírozás módja feladatfinanszírozás. Ha viszont a kutatóhely csak általános tématervezés alapján működik, akkor a finanszírozás módja intézményfinanszírozás. Az utóbbi években a műszaki kutatások területén a kutatások hatékonyságának növelése érdekében egyre inkább a feladatfinanszírozás nehezebben valósítható meg, ezért ezeknél az intézményfinanszírozás az általános. 36