Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)
A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Társadalomtudományi Könyvtári Szekció - Tóth Gyula: A nemzetiségi dokumentáció feladatai
A könyvtárügyre is megtisztelő feladatok hárultak az utóbbi években. Kialakult a nemzetiségi könyvtári hálózat, mely számszerűségében, az anyagi és személyi feltételeket illetően igen széles körű hálózatot, a kulturális szférában tekintélyes nagyságrendű szellemi potenciált jelent. A négy délszláv báziskönyvtárhoz 77 közművelődési könyvtár tartozik, és 62 iskolai-intézményi könyvtárnak kell segítséget nyújtania. A 7 német nemzetiségi alapkönyvtárhoz 170 közművelődési és 32 intézményi könyvtár, a román alapkönyvtárhoz pedig 16 községi és 16 iskolai, intézményi könyvtár ellátása tartozik. 4 szlovák alapkönyvtárunk van 77 községi, városi könyvtárral és 62 egyéb könyvtárral. Annak részletes elemzésétől most eltekintünk, hogy jó működés esetén a nemzetiségi könyvtári hálózat milyen nagy hatóerőt biztosíthat. S a nemzetiségi dokumentáció kiépítésekor számba vettük e tevékenység hazai hagyományait, esetleg fellelhető külföldi tapasztalatok hasznosítását is. A hagyományok sorában mindenekelőtt a nemzetiségi bibliográfia-dokumentáció történetét, pozitív és negatív hozadékát kellett áttekintenünk. A történelmi vizsgálódás két tényt rajzol világosan elénk: a nemzetiségi dokumentáció leggyakrabban más diszciplínákkal együtt, azokkal integráltan alakult, és legtöbbször a haladó töltetű politikai, tudományos gondolkodás kifejezője volt. Ha elfogadják, hogy a dokumentáció alapja, gerince a bibliográfia, akkor már ki is jelölhetjük annak csigolyáit. A bibliográfia csírái a XIX. századi helytörténeti, nemzetiségtörténeti monográfiákban és hungarikabibliográf iákban találhatók meg. A XX. század első két évtizedének polgári radikalizmusához, az ún. második reformnemzedékek polgári radikalizmusához kapcsolódik a nemzetiségi bibliográfia tudatos felkarolása, a nemzetiségi kérdés főként haladó irodalmának propagálása. Jászi Oszkár Huszadik Százada és a Magyar társadalomtudományi bibliográfia (Varró István szerkesztésében) voltak a hazai és külföldi szakirodalmak első rendszeres gyűjtői. Itt ismertette Kőhalmi Béla, a Fővárosi Könyvtár munkatársa 1916-ban az első önálló nemzetiségi bibliográfiai - tegyük hozzá elvetélt - kísérletét, Sipos Kamilló 1915-ben Kolozsvárott kiadott művét. Kőhalmi Béla írta: „Aki a nemzetiségi kérdés könyvészetének összeállítására vállalkozik, annak tudnia kell, hogy vagy egész életét kell rászánnia, vagy lehetetlenségre vállalkozik". A Fővárosi Könyvtár műhelyében született meg 1918 októberében A monarchia és a nemzetiségek c. füzet, valószínűsíthetően Braun Róbert munkája, amelynek szerkezetét, címleírásait ma is példamutatónak tarthatjuk. A két háború között a nemzetiségi kérdéssel elsősorban magyar és revíziós szempontból az ország külügyi szervei és azok sajtóorgánumai foglalkoztak. Legjelentősebb terméke e dokumentációnak a Magyar Külügyi Társaság csonkán maradt nemzetiségi bibliográfiája a kérdés 1918 előtti irodalmáról, és tény, hogy ez a főleg külföldi tájékoztatásra szolgáló összeállítás az első.földrajzi-etnikai szempontból egyetemes, minden országra és nemzetiségre kiterjedő bibliográfiánk. A nemzetiségi kutatások és dokumentáció munkálatai 1936-1947 között, elsősorban a Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézetben folytak Faluhelyi Ferenc vezetésével. Szakfolyóiratában, a Kisebbségi Körlevélben és a felszabadulás után kiadott Nemzetiségi Szemlében jelentős recenziós, bibliográfiai és dokumentációs anyag található. Sajnálhatjuk, hogy ennek 1948-as 1. száma már nem jelenhetett meg, és céljai szerint nem válhatott a szocialista nemzetiségi politika orgánumává. 85
