Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)
A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A plenáris ülés előadásai - Juhász Jenő: A magyar könyvtárügy feladatai a IV. országos könyvtárügyi konferencia ajánlásainak tükrében
könyvtárak által előállított szolgáltatások átvételét, hasznosítását. Ez olcsóbb, gazdaságosabb és színvonalasabb szolgáltatást is eredményez. Az együttműködés ilyen irányú kiterjesztésének, erősítésének alapfeltétele azonban a szolgáltatási fegyelem lényeges javítása. Az a könyvtár, amelyik valamely szolgáltatása révén feleslegessé teszi, hogy más könyvtárakban ugyanilyen szolgáltatást állítsanak elő, köteles ezt a szolgáltatást folyamatosan tökéletesíteni színvonalában, kiterjedésében, rendszerességében és gyorsaságában, és csak valamennyi érintett intézménnyel egyetértésben kerülhet sor a szolgáltatás megszüntetésére vagy radikális csökkentésére. Rendkívül fontos szempont, hogy a könyvtárak közötti együttműködés kölcsönös érdekeltségen alapuljon. Kerülni kell a felesleges, bürokratikus eljárásokat, viszont meg kell keresni, ki kell alakítani az együttműködés olyan módszereit, amelyek ösztönöznek a kooperációban való részvételre, amelyek tisztázzák a hatásköröket, a felelősség kérdéseit. A központosításról és az információról mint az együttműködéssel összefüggő két vitatott kérdésről a konferencián különös hangsúllyal beszéltek. Nyilvánvaló, hogy a könyvtári rendszer kialakításával, működtetésével kapcsolatos szervezeti jellegű eszközök sorában igen lényeges szerepe van a különféle területeken érvényesítendő központosításnak. Ennek lényege, hogy mindazt, amit egyetlen helyen gazdaságosabban, színvonalasabban, kisebb költséggel el lehet végezni, lehetőleg így, központosítva kell megoldani. Az ilyen értelmű és irányú központosítás — feltételezve a központi szerepet játszó intézmény működési feltételeit és szolgáltatási színvonalát — minden esetben eléri a kitűzött célokat. A központosítás bizonyos értelemben sajátos, gyors ütemben terjedő változata a központosított könyvtári ellátó rendszer. Ezen a könyvtárak vagy pontosabban a könyvtárakat fenntartók olyan jellegű társulását értjük, amely az anyagi és kisebb mértékben a személyi erők összefogásával, koncentrálásával ésszerűbb gazdálkodást tesz lehetővé, mint a korábbi minden tevékenységet önállóan végző szervezet esetében. Ráadásul alkalmazásával a dokumentumválasztékban, a feldolgozó, feltáró munkában, a szolgáltatásokban magasabb szakmai színvonal érhető el. A jelenleg működő, illetve kiépítés alatt álló központosított ellátó rendszerek többsége azonos hálózaton belül szerveződött. Ez az indulás időszakában rendszerint érthető is. A továbbfejlesztés során azonban célszerű átlépni a hálózati határokat, lehetővé tenni a rendszer kiterjesztését más hálózathoz tartozó könyvtárakra is. Egy másik, nagy lehetőséget magában rejtő, viszont igen alapos meggondolást, előkészítést igénylő szervezeti lehetőség, forma az integráció. A különböző típusú, különféle hálózatokhoz tartozó könyvtárak összevonása mostanában igen sok vitát vált ki, és úgy tűnik, elég sok bizonytalanságot is okoz. Az integrációról szólva először is szét kell választanunk két, egymástól lényegesen eltérő változatát: azt a szervezeti formát, amely egymással azonos vagy hasonló funkciójú könyvtárakat egyesít, illetve azt, amikor a könyvtárat más művelődési intézménnyel vonják össze. A többfunkciójú könyvtárak fokozatos kialakítását, a különböző típusú könyvtárak egyesítését megfelelő feltételek fennállása esetén, mint a könyvtári ellátás javításának, fejlesztésének igen lényeges eszközét tartjuk számon. Számos jó, imponáló eredményeket felmutató példával rendelkezünk már e téren, bár kétségkívül vannak példák lényegesen döcögőbb megoldásokra is. Az iskolai és a lakóhelyi közművelődési könyvtár — leggyak28
