Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Műszaki Könyvtáros Szekció - Vajda Erik: A tájékoztatás és az állományalakítás fejlesztése a műszaki, mezőgazdasági és természettudományi könyvtárakban

a kezdeményezésért. A dokumentációs-információs feldolgozás szempontjából ez ugyanis azt jelenti, hogy közvetlenül összekapcsolhatjuk a tájékoztatási együttműködést az állománygyarapítási együttműködéssel, kedvező esetben megkereshetjük az adott kiadványt beszerző könyvtárat vagy annak fenntartó intézményét a feldolgozás, illetve annak egyeztetése érdekében. Valahogy így kellene a jövőben továbbhaladnunk a tényleges kooperáció felé. Ha azután az derül ki, hogy egy szükséges kiadványt senki sem szerez be, akkor nincs más hátra, mint esetenként külföldről kérni a másolatot. Ha pedig a beszerzés csak egyetlen könyvtárban lehetséges, de más könyvtárban is szükség van az adott kiadvány állandó jelenlétére, prézens voltára, akkor mikrofilmeznünk kell. Ezt a megoldást amúgy is méltatlanul kevéssé alkalmazzuk az állománygyarapítási együttműködés szolgálatában. A dm inisz tra tív in tézkedések, sajá t „belá tás vagy ösztönzés Sokan úgy vélik (és ilyen felhangokat a plenáris ülésen is éreztem), hogy az állománygyarapítási koordináció az egyszer már bevezetett és megbukott engedélyezési eljárással lenne helyreállítható. Ebben ugyanúgy nem hiszek, mint ahogy nem hiszek az országos méretekben tisztán önkéntességre és okos szakmai felismerésre alapozott szemléletváltozásban sem. Kivételesen szükség lehet adminisztratív intézkedésekre. Általában is szükség van szemléletváltozásra. Ezeket azonban ki kell egészíteni ösztönző megoldásokkal. Vajon mi lenne az akadálya annak, hogy minden olyan könyvtárnak, amely az adott szakterületen nem országos ellátásra kijelölt könyvtár, árszorzóval vagy külön adóteherrel (méghozzá számottevő többszörös árszorzóval) kelljen beszereznie az általa szükségesnek vélt, de az országos érdek szempontjából nem az illető könyvtárban koncentrálandó „devizás kiadványokat, mindenekelőtt szakfolyóiratokat. Ez egyrészt meggondolásra ösztönözne, másrészt olyan alapot hozna létre, amivel az állománygyarapítása nagykönyvtárakban és az országos szakterületi felelősségű könyvtárakban akár dotálható is lenne. Nem hiszem, hogy ez a gondolat alapjában új. Megvalósítása érdekében mégsem történt és— ha jól értelmezem — most sem történik semmi; inkább a jószándékú kooperáció kezd megindulni, és adminisztratív intézkedéseket követelünk, miközben szokás szerint marakodunk azért, hogy mely intézményeké legyen az adminisztratív ellenőrző és „koordináló jogkör. Az együttműködés feltétele: a szolgáltatások pontossága Nem vesztegetem itt a szót a központi szolgáltatásokra, amelyek fejlesztése (méghozzá nem csiga- és nem teknősbéka, hanem legalábbis gyorsvonati sebességű fejlesztése), a fejlesztés megbízható és garantálható tervezése nemcsak az érdekelt intézmények, hanem a kulturális kormányzat és más érdekelt államigazgatási szervek komoly és súlyos felelőssége. Ez egyaránt vonatkozik a központi katalógusokra és hasonló funkciójú nyilvántartásokra, a könyvtári regisztrációra, sőt a könyvtári és tájékoztatási szolgáltatások regisztrációjára, a Nemzeti Bibliográfia rendszerére és a nemzetközi bibliográfiai adatcsere lebonyolítására stb. Nem kevésbé vonatkozik azonban a szolgáltatások fejlesztésének és pon64