Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Műszaki Könyvtáros Szekció - Vajda Erik: A tájékoztatás és az állományalakítás fejlesztése a műszaki, mezőgazdasági és természettudományi könyvtárakban

Olyan véleményeket is hallottam, hogy kár fáradni a magyar szakirodalom hazai, akár kurrens, akár retrospektív tájékoztatási célt szolgáló feldolgozásával, hiszen a magyar szakirodalmat úgyis be kell vinnünk a nemzetközi rendszerekbe, legyenek azok akár az NTMIR keretében működő regionális, akár IN IS vagy AGRIS-szerű világméretű rendszerek. Onnan viszont — a külföldi szakirodalommal együtt — visszakapjuk a magyar szakirodalom feldolgozási eredményeit is, és ha valakinek csak magyar szakirodalom kell, akkor megfelelő nyelv-kódot használva az információkereséskor kikeresheti az őt érdeklő magyar szakirodalmat. Azt hiszem azonban, hogy ez mégiscsak bonyolult és költséges, emellett hazai igényeink szempontjából hiányos megoldás lenne, még azokon a szakterületeken is, ahol nemzetközi információs rendszerekben részt veszünk. Ezért azután sürgető kötelezettségünk, hogy megoldjuk a hazai szakirodalomról szóló retrospektív tájékoztatást. (Csak zárójelben jegyezve meg: a nemzetközi rendszerek inputját szolgáló feldolgozás is koordinálatlan; számos tételt 4-5-ször is feldolgoznak hazai és nemzetközi célokra.) A hazai referáló feldolgozás és referáló szolgáltatások Személyes vallomással kell folytatnom: amikor én lettem a felelős az OMKDK műszaki lapszemléinek a korszerűsítéséért, akkor első reakcióm az volt, hogy a műszaki lapszemléket nem korszerűsíteni, hanem megszüntetni kell, tekintettel a nemzetközi adatbázisokra, az ágazati szolgáltatásokra stb. Utóbb kénytelen voltam meggyőződni arról, hogy ez az álláspontom helytelen volt, ennek a tájékoztatási formának továbbra is szerepe van, legfeljebb nem úgy kell csinálnunk, ahogy eddig, hanem sokkal jobban. Az indokokat nem ismétlem, azok már elhangzottak. Inkább arra utalok, hogy mit jelent az iménti „sokkal jobban . Mindenekelőtt azt, hogy a munkát munkamegosztás és szervezet szempontjából jobban csináljuk, mint eddig. A műszaki szakirodalom referált feldolgozását tájékoztatási intézményünk eddig is munkamegosztásban, együttműködésben végezték, hiszen például az OMKDK kijelölő, referáló, lektoráló munkatársai külső munkatársak, kutató- és fejlesztőintézetek, nagyvállalatok, oktatási intézmények és egyéb, a szakterületen működő intézmények dolgozói. Ezekkel az intézményekkel együttműködünk, ha másban nem, a szakirodalmi bázis biztosításában. A szakmai együttműködés azonban elsősorban személyes és nem szervezett jellegű. Ennek azután az a következménye, hogy az OMKDK minden „bölcsessége ellenére sem tudja olyan fokon biztosítani a szükséges szakértelmet, főként pedig nem tudja a válogatás céljaira annyira szem előtt tartani az aktuális, illetve prognosztizálható igényeket, mint a szűkebb szakma intézményei. Másfelől a kiadványok és szolgáltatások hibái, gyakran pedig egyszerűen a szakterületen működő rangos intézmények ambíciói arra késztetik a józan ész szerint közreműködésre, a kapott információk felhasználására hivatott intézményeket, hogy saját referáló tevékenységet és kiadványokat hozzanak létre, vagy éppenséggel — elnézést a vádért, ez esetben nem említek konkrét eseteket - ellopják a munkatársaik által az OMKDK-nak készített referátumokat, és ezekből, esetleg némi kiegészítéssel, semmivel sem különb, de gyakran lassúbb és rosszabb saját referáló folyóiratot vagy hasonló kiadványt „alkos60