Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Műszaki Könyvtáros Szekció - Vajda Erik: A tájékoztatás és az állományalakítás fejlesztése a műszaki, mezőgazdasági és természettudományi könyvtárakban

A saját feldolgozás gépesítése Ha igaz az, hogy még hosszabb ideig vagy „örökre fennmarad a „saját feldolgozáson alapuló szolgáltatás, és ha igaz az, hogy a gazdaságos tájékoztatási gyakorlat egyetlen inputból (adatbázisból) hozza létre a folyamatos és retrospektív tájékoztatás különböző szolgáltatásait, akkor nyilvánvalóan igaz, hogy a „saját" tájékoztatást is gépesíteni kell. Ez semmiképpen sem vitatható a nagy, többé-kevésbé centralizált bibliográfiai és referáló szolgáltatások esetében. A gépesítés kapcsán azonban utalnunk kell egy veszélyes tendenciára is. Már beszéltem róla, és még szóba kerül a későbbiekben is, hogy felesleges időpazarlás és — ami még nagyobb baj — félrevezető, dezinformáló megoldás az, amikor egy vállalati, intézeti stb. könyvtárban „nekiállnak" az intézethez járó 20-40 folyóirat és néhány egyéb dokumentum tájékoztatási célú (pl. referáló vagy a cikkek mélységéig menő bibliográfiai) feldolgozásának, „dokumentálásának" egyszerűen megismételve az országos vagy ágazati feldolgozó és tájékoztató munkát. Ez több mint vétek, mert hiba! Ha mármost e hiba és annak következményei még súlyosbíthatóak, sőt hatványozhatóak, ez történik akkor, amikor az ilyen tájékoztatási tevékenységet gépesítik. Ilyenkor — gyakran nagy hozsannával és adott esetben a szakma tapsviharától kísérve, olyan számítógépes „információs rendszereket" hoznak létre, amelyek jelentéktelenül kicsiny állomány feldolgozására szolgálnak, amelyek semmivel sem kompatíbilisak és zártak, tehát nem képesek arra, hogy kívülről fogadják és kiegészítsék a felhasználóknak szükséges információkat, de arra sem, hogy bekapcsolódjanak (ha egyszer szakmailag valóban jelentősek) az információcserébe. E gyakran nemcsak nem hasznos, hanem káros „rendszerekbe erőt, pénzt, programozói, rendszerszervezői és könyvtárosi-tájékoztatási munkaerőt és energiát ölnek bele. A kár, a veszteség mégsem elsősorban ez, hanem az, hogy az ilyen rendszerek outputja fokozottan vezeti félre a felhasználó szakembereket, vezetőket. A számítógép „tekintélye megerősíti azt az amúgy is téves felfogási, hogy az említett, korlátozott forrásanyag alapján tájékoztatott felhasználó „informálva van", holott valójában dezinformáltuk, mivel csak töredékesen adtuk át neki azokat az információkat, amelyek a nemzetközileg hozzáférhető adatbázisok, sőt az országban folyó dokumentációs feldolgozás eredményeként is szolgáltathatók lettek volna, ugyanakkor pedig azt a látszatot keltettük, hogy tájékoztattuk. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy nincs szükség saját inputra alapozott, géppel olvasható adatbázisok létrehozására. Az említett törekvések akkor rosszak és helytelenek, ha az állomány kicsi, semmiben sem sajátos vagy hézagpótló, ha a létrehozott rendszer nem az együttműködésbe való bekapcsolódásra szolgál, hanem zárt, és ha — mint általában — a feldolgozás nem is szakszerű. A szakszerűtlenség egyaránt vonatkozik az adatközlésnek a szabványoktól és a józan észtől eltérő voltára, szűkszavúságára és zavar.osságára,amit általában azzal indokolnak, hogy „a mi felhasználóink így igénylik". Eltekintve attól, hogy a szegény felhasználó mi mást is igényelhetne, „eszi nem eszi, nem kap mást alapon, sőt néha büszkén is, hiszen őt gépi rendszerrel szolgálják ki, az adatközlési szakszerűtlenségek és „specialitások eleve lezárják és így elszegényítik a rendszert. Emellett gyakori a lassúság, a tartalmi szakszerűtlenség is, hiszen a feldolgozó kapa58