Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)
A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Műszaki Könyvtáros Szekció - Vajda Erik: A tájékoztatás és az állományalakítás fejlesztése a műszaki, mezőgazdasági és természettudományi könyvtárakban
felhasználó kívánja, magyar nyelven is szolgáltassa. Persze ezek a megoldások nem kedvezőek, talán nem is véglegesek. Idővel - remélhetőleg - a nyelvismeret terjedése, esetleg a gépi fordítás fejlődése, addig pedig a nyelvet és szakmát tudó könyvtárosok segítsége játszhat lényeges szerepet abban, hogy elkerüljük ezt a nyilvánvaló kényszermegoldást. Amíg és ahol azonban erre szükség van, akkor és ott ezeket az igényeket ki kell elégíteni, és e szempontból csak elismerés illetheti például az Építésügyi Tájékoztatási Központ meghirdetett számítógépes információszolgáltatását, amelynek keretében eleve e lehetőségből és ennek felkínálásából indultak ki. Koordinációt az online kapcsolatokban! Térjünk vissza még egyszer az online-re (pontosabban a nagy nemzetközi adatbázis-gyűjtő és információ-szétsugárzó központokkal fenntartott online kapcsolat és az ezeknél végzett párbeszédes információkeresés alapján létrejövő szolgáltatásokra (ezúttal nem a retrospektív vagy folyamatos információszolgáltatás szempontjából, hanem szervezeti szempontból.) Amennyire örülök az online kapcsolatok terjedésének, annyira lúdbőrzik a hátam attól, hogy az online kapcsolatokat Magyarországon láthatóan ugyanolyan koordinálatlanul vagy még koordinálatlanabbul hozzuk létre, mint ahogy általában is eljárunk információs rendszerünk fejlesztésében. Ez az ország már megint olyasmit enged meg magának, amit pl. Dánia, Finnország (szándékosan hozok fel méretben hasonló példákat) információs intézményei nem engedhetnek és nem is engedtek meg maguknak. Ezekben az országokban igen céltudatosan néhány online központot hoztak létre, amelyek háromféle „üzemmódban szolgáltatnak. Az egyik mód az, hogy (mint egyéb tájékoztatási szolgáltatásoknál, ha tetszik, irodalomkutatásoknál) ők maguk végzik az információkeresést (természetesen a felhasználóval minden körülményre kiterjedően tisztázott tematikus és egyéb igények alapján), majd az információkeresés eredményeit szolgáltatják a felhasználónak (megrendelőnek). A másik megoldás, hogy a felhasználó (vagy munkatársa, pl. könyvtárosa, információs szakembere) személyesen veszi igénybe az online szolgáltató központ terminálját, de a központ szakértőinek, az online információkeresés módszereit, az adatbázisok információkereső nyelveit, a szakmát és a nyelvet ismerő szakértőknek a segítségével. Végül a harmadik megoldás esetében az online központ csak csomópont („node , ahogy ők mondják), amelyen keresztül további terminálok csatlakozhatnak a külföldi online partnerhez. Vajon nálunk nem ez lenne a logikus megoldás? Vajon nálunk nem kellene ennek alapján és nem személyes ismeretségek, rendelkezésre álló „profilidegen kapacitások stb. alapján kijelölni a közvetítő központokat? Tévedés ne essék: nem valamiféle OMKDK monopóliumot prédikálok; a legkevésbé sem, hiszen erre intézményem képtelen is lenne, de ezt az előbb említett hármas megoldás ki is zárja. Viszont kétségtelen, hogy az OMKDK-nak és még jó egynéhány szakmai központnak kellene a fentiekben említett csomópont-szerepet játszania, egyebek között már csak e központok állományából, dokumentum-beszerzési lehetőségeiből és tapasztalataiból kiindulva is. 56
