Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A plenáris ülés előadásai - Vályi Gábor: Az Országos Könyvtárügyi Tanács munkája és feladatai

Idézettel kezdtem, hadd fejezzem be egy Szabó Ervin-idézettel. 65 évvel ezelőtt, 1916-ban írta: Könyvtári viszonyaink — minden szép statisztikai látszat ellenére — olyannyira elmaradottak, hogy csak legnagyobb aggodalommal nézhetünk a háború utáni pénzügyi politika elé, amely a kulturális föladatokkal szemben előreláthatólag még szűkebb markú lesz. Annál fontosabb lesz majd a meglevő erők összegyűjtése, jó szervezése, gazdaságos felhasználása. Mert ha elmaradottak vagyunk is: a kevés meglevőből sokkal többet lehet kihozni — teljes áttekintéssel, munkamegosztással és egyesítéssel, mindennemű energiakíméléssel. És mert elmaradottak vagyunk, azért aggódó és féltékeny figyelemmel kell kísérnünk minden, akár bel-, akár külföldi kezdést, amelyektől energiáink kímélését és gyarapítását várhatjuk: a közvélemény ébresztését, új könyvtártechnikai berendezéseket, módszereket, eljárásokat, új szervezési elveket, új könyvtárpolitikai problémákat és célkitűzéseket. És mert az újjal és jobbal szemben az ellenállás a legnagyobb ott szokott lenni, ahol a reform a legszükségesebb: nem szabad, hogy egy percig is pihenjünk, hogy a legcsekélyebb alkalmat is elmulasszuk a reform szükségének hirdetésére és bizonyítására. A fejlődés így nem lehet túl gyors. Türelemmel is kell győznünk. És mindenképp, minden ellenére és minden körülmények közt: nagyban és kicsiben tennünk, cselekednünk kell, ha jobbat és tökéletesebbet akarunk. Mindenkinek a maga helyén, a maga kis vagy nagy, fontos vagy kevésbé fontos funkciójában. A maga kis vagy nagy tehetsége szerint. ' 40