Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)
Beszámoló a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 1981. évi munkájáról
/ Az ifjúsági könyvtárosok szekciójában az 1980. évi szentendrei fórumot követően megélénkült a munka. Ez a szervezet jelentősen szélesítette kapcsolatait, az év elején pályázatot hirdetett a fiatalok könyvtári ellátásával kapcsolatos tapasztalatok, módszerek összegyűjtésére. A műszaki könyvtáros szekcióban a havonta rendszeresen sorra kerülő rendezvényeken átlagban mintegy 80 fő vett részt. A rendezvények nagyobb része a gépesítéssel, a könyvtár és tájékoztatásügy legfontosabb kérdéseivel foglalkozott. A szekció tagjai aktívan részt vettek a központi rendezvények szervezésében, mozgósítási munkáiban. A társadalomtudományi könyvtárosok szekciójának munkája 1981-ben javult, lényegesen több és tartalmilag is érdekes rendezvényt szerveztek, mint az elmúlt évben, sokan látogatták más szervezetek előadásait is. A zenei könyvtárosok szekciója ebben az évben volt tíz éves. Munkájuk — mint korábban is — sokszínű, eredményes volt. Számos ajánlást dolgoztak ki, továbbképző előadást szerveztek és kezdeményezték a megoldásra váró gondok mielőbbi felszámolását. Az elmúlt évi küldöttközgyűlés módosította az alapszabályt, s ennek alapján 1981től a levéltárosok egyesületünk keretében fejthették ki tevékenységüket. A szekció megalakulása évtizedes hiányt pótolt a levéltáros szakmában. Az új szervezetnek egyesületi tagjaink segítségével sikerült viszonylag rövid idő alatt megtalálni a társadalmi és szakmai összefogásnak azt a formáját, amelynek keretében a levéltárosok különböző nemzedékei a levéltári munka korszerűsítésének ügyeiről,a közgyűjtemények egységes feladatairól érdemben tanácskozhatnak. A levéltári szekció tagjainak száma 282, ez a levéltárban dolgozók 65%-át jelenti. A tagok között mind a vezetők, mind a levéltárosok és a levéltárakban dolgozó más szakemberek egyforma arányban képviseltetik magukat, s különösen örvendetes a fiatalok aktivizálódása. A kívánatosnál viszont alacsonyabb az országos intézmények, valamint az egyetemi levéltárosszak dolgozóinak részvétele, s előrelépésünk igencsak kezdetinek mondható a levéltári munkához legközelebb álló irattárosok szervezettsége terén. A szakma egységét és sokszínűségét fejezi ki, hogy az országos és tanácsi levéltárak után a szaklevéltárak dolgozói és az egyházi levéltárosok is részt vesznek az egyesületi munkában. A szekció munkáját hatékonnyá tette, hogy a vezetőség mellett megyénként, szakterületenként összekötő hálózatot építettünk ki. A kaposvári vándorgyűlésen a szekció — helyesen — a forráskiadás egységesítésének ügyét tűzte napirendre. Ennek tanulságai, tapasztalatai hasznosak, előremutatók voltak. A vándorgyűlés is kifejezésre juttatta a növekvő igényt a levéltárosok és könyvtárosok együttműködésére és a kutatók számára egyszerűbb, tehát hasznosabb nyilvántartási, tájékoztatási rendszer kiépítésére. A szekció eddigi, közel egyéves működésének legnagyobb eredménye, a magas fokú aktivitás mellett, a közgyűjteményi szemlélet terjedése, s ennek keretében az a szándék, hogy a levéltárosok és könyvtárosok a jövőben szorosabbra fűzzék kapcsolataikat. Szakmai műhelyeinkben, a bizottságokban folyó munka is aktív volt. Mint eddig is, kiemelkedik ezek közül a könyv-és könyvtártörténeti bizottság eredményes tevékenysége. Említésre méltó az osztályozási és indexelési bizottság, valamint a könyvtártechni15
