Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Audiovizuális Bizottság - Dr. Tóth Dezső: Az av-szolgáltatások bővítésének alapvető feladatai a jövőben

«• hogy a könyvtárak nyitása az új ismerethordozók befogadására gyorsabban és minél kisebb zökkenőkkel történjék meg. A szemlélet megváltoztatása nagyon összetett probléma, sok rész-eleme van. Ezek vázlatosan: Az egyik az av-dokumentumok polgárjogának leszűkítése. A jelenlegi elterjedt szemléletet úgy kell formálni, bővíteni, hogy ha az av-dokumentumokról beszélünk, akkor a hangzó és a láttató ismerethordozók teljes választékát értse mindenki, ha av-részlegről van szó, ne csak a zenei gyűjteményre gondoljunk. A másik ezzel összefüggő kérdéskör: nagyobb teret kell kapni a könyvtárosképzésben a nem hagyományos dokumentumoknak. A konferencia anyaga és az ajánlások sem foglalkoznak azzal, hogy a képzés tartalmát av-irányba is módosítani kell. Ha a jelzett korszerűsítésen ezt is érthetjük, akkor a képző intézmények valóban e szerint alakítsák ki tantervüket. A fejlesztésben helyet kell kapnia az általános és a középiskolák, sőt a felsőfokú intézmények tanulói számára szervezett, a jelenlegi ún. könyvtárhasználati ismeretek av-ismeretekkel kibővített változatának is. Igazat adok Józsa Péternek, aki a Kód-kultúra-kommunikáció c. könyvében a következőket írta: „... a felnövekvő nemzedékeket éppúgy és ugyanolyan értelemben kell megtanítani a gépi kommunikációs eszközök használatára, mint írni-olvasni, vagyis meg kell tanítani őket „olvasni": arra, hogy megértsék a modern kommunikációs eszközök.... által szállított közleményeket; „írni": arra, hogy maguk is tudjanak bánni... ezekkel az eszközökkel...". De ahhoz, hogy a tanulókat ilyen ismeretekre tanítsuk, az kell, hogy a tanárok, a könyvtárosok már rendelkezzenek ezzel a képességgel. Az av-dokumentumok nemcsak a hagyományos könyvtárakban vannak jelen, hanem több más intézményben is. Ha pillanatnyilag nincs egységes irányelv a gyűjtésre, akkor legalább bizonyos koordinációra lenne szükség. És ebben a témakörben kell megemlíteni az av-dokumentumok kötelespéldány rendeletének a hiányát. Tudom, ennek messzemenő követelményei, összefüggései vannak, de szabad-e úgy foglalkozni egyes szellemi termékeinkkel, hogy egyben nem gondoskodunk megőrzésükről. 2. AZ AV-TECHNIKAI ESZKÖZÖK A GYŰJTEMÉNYEKBEN Közismert, hogy az av-anyagok „olvasásához eszközökre is szükség van, beszerzésükhöz anyagi fedezet kell. Hiába vannak azonban eszközök, ha azokkal nincs mit közvetíteni, kihasználatlanul porosodnak az intézményekben. Ha azonban a távlati fejlesztési tervekben nem szerepel elvként a technikai eszközök beszerzésének szükségessége, nyilván pénzügyi fedezetet sem lehet tervezni ilyen célra. Könnyű lenne elhárítani a felelősséget azzal, hogy „szűkösek a gazdasági lehetőségek, fontosabb dolgokra sem jut , de véleményem szerint ez még a lelkiismeretünk megnyugtatására is kevés. Ha végig gondoljuk a hazai könyvtárügy történetét, megállapíthatjuk, hogy először mindig az elvi koncepció volt meg és ehhez igazodva fokozatosan 141