Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Fórum a módszertani és hálózati munkáról - Szita Ferenc: A módszertani, hálózati munka megújhodásának útjai és követelményei

körülményeken változtatni tudjon. A hálózati munka leszűkült adminisztratív ellenőrző munkára, raktári katalógus építésre, leltározásokra és a lóti-futi könyvtárlátogatásra. A hálózati alközpontok elveszítették a járási tanács biztos hatalmi hátterét, a szakfelügyelet megjelenésével pedig a módszertani-hálózati gondozást majdnem feleslegesnek tartották. Az egységes módszerek kialakítása helyett a „mindenki másképp csinálja vált uralkodóvá. Nehezen formálódott a módszertani munka, amely már nemcsak a hálózat irányítására, gondozására vonatkozott volna, hanem egy megye könyvtárügyének a könyvtári munka egészére kellett volna kiterjednie. Igaz, hogy a könyvtári rendszeren is a betegség jelei mutatkoztak, de a betegség góca többek között a módszertani gondozásban volt országosan és a megyéken belül is. Mindezekről a Könyvtárosban írt cikkem sa 15 hozzászólás bőven és sokoldalúan szólt. A hozzászólásokban kidomborodtak a hálózati-módszertani munka neuralgikus csomópontjai: a) tárgyi, működési, személyi feltételek változásaiból, hiányosságaiból; b) a járási könyvtáraknál a fenntartó változásból eredő nehézségekből; c) a könyvtári szakfelügyelet megjelenése után jelentkező kettősségből, a szakfelügyelet és a hálózati gondozás hatásának, erejének a fenntartó tanácstól függőségének gondjaiból eredtek, és abból, d) hogy a hálózat-módszertanba sem a legjobb szakemberek kerültek, hogy ezen a téren is nagy volt a fluktuáció, sa hálózati-módszertani könyvtárosok szakmai továbbképzése hiányozott. A hozzászólásokból az is kiderült, hogy az ötvenes, hatvanas években és a 70-es évek első felében úgy fejlődött a hálózati-mód szertani munka, hogy arra a nosztalgia mellőzésével is jó emlékkel lehet visszatekinteni. Ehhez az is hozzájárult, hogy kiváló úttörők, vezető partnerek voltak, a ma már nem élő „nagy öregek személyében; Sallai István, Sebestyén Géza és mások. S az akkori módszertani munka sem csupán a hálózatra, a falusi könyvtárakra vagy a szakszervezeti könyvtárakra szólt, hanem az olvasószolgálatra, a tájékoztató munkára, az állományalakításra, ügyvitel egyszerűsítési törekvésekre is kiterjedt. Már a 60-as években szükségesnek tartották a könyvtári szakfelügyelet megteremtését. A nyolcvanas évek módszertani, hálózati munkája, a jövő tervezése komoly feladat. Fejlődő, igényesedő társadalmunkban most e gazdaságilag nehezebb körülmények között is meglelhetők a megújhodás lehetőségei és adottak a könyvtárügyet, annak fejlődését meghatározó tényezők. A könyvtári munka saját berkeiben, a saját erőforrások kiaknázásában, a tartalmasabb könyvtári ellátás és szolgálat szempontjából vannak új feladatok, amelyek igénylik a módszertan elemző, feltáró, a sokszínű munkára sokféle módszert, megoldást találó, gondozó, irányító és belső ellenőrző (önellenőrző) munkáját. A módszertani munka a könyvtár irányító-gondozó szakmai tevékenységének sajátos területe. Olyan tervszerű, céltudatos, megfelelő könyvtárpolitikai koncepcióval és gyakorlati segítő, megvalósító képességgel rendelkező szolgálat, amelyet a hálózati köz120