Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Levéltáros Szekció - Beszámoló a Levéltáros Szekció munkájáról. Összeállította: dr. Bán Péter

összeírását, egyelőre a dézsma adminisztrációját és „elfogyasztását érintő iratok nélkül. A publikáció módszerét döntően meghatározza, hogy a gazdaság-, társadalom- és egyháztörténészek mellett a nyelvészek igényeire is figyelemmel voltak. A szorosan vett forrásközlő rész a dézsmaszedők nevét, a beszedés idejét, az alkalmazott mértékegységeket tünteti fel először, majd az adózó családfők rendjében a fizetendő tizedet adja meg, éspedig táblázatos formában, egységes mértékekre számítva — a többsíkú összevetések érdekében. Az egyes dézsmafajták közül a gabona, a bor, a bárány-kecske külön táblázatokba került, s ugyanazon adózó személyek nevei a hivatkozott sorszámok segítségével azonosíthatók. A tizedszedés nagyobb térbeli egységei, a kerületek (districtus-ok) után jegyzetapparátus ad magyarázatot az előre látható problémákra, ellentmondásokra. A falvak és a kerületek adóösszegzéseit mindenütt ellenőrizték az egri levéltárosok, de még eltérések esetén is közlik az eredeti summákat. A forrásközlő táblázatokat statisztikai számítások követik az egyes füzetek végén, ezzel is elősegítvén a további, bárki által elvégezhető feldolgozó munkát. A történeti névtan és a nyelvészet adatbázisát gazdagítja, hogy betűhíven adják közre a földrajzi és személyneveket. A közhasznúság érdekében pedig magyarra fordították a latin szövegrészeket. Befejező szavaiban Bán Péter a tizedjegyzékeknek, mint a jobbágygazdaság teljesítményét tükröző fontos forrásegyüttesnek minél kiterjedtebb és egységes szempontú feltárására, kiadására biztatta a jelenlevőket. Az 1945 utáni népi demokratikus-koalíciós korszak történetéhez elsőrendű kútfők a nemzeti bizottságok iratai. Ezek kiadásáról Halasi László, a Fővárosi Levéltár munkatársa írt beszámolót, melyet távollétében Dóka Klára olvasott fel. Közelebbről a Budapesti Nemzeti Bizottság, illetve a fővárosi kerületi nemzeti bizottságok dokumentumairól — főképpen a jegyzőkönyvekről — volt szó. Fel kellett figyelnünk a teljes anyag összegyűjtésének nehézségeire, a hiánypótlás lehetőségeire, valamint arra, hogy mennyire nélkülözhetetlen a különféle népi bizottságokban tevékenykedő személyek életrajzi adatainak feltárása. A kézenfekvő tanulságokat a vidéki városok és községek nemzeti bizottsági fondjaival dolgozó levéltárosok bizonyára hasznosítani tudják. Varga J. János, Budapest Főváros Levéltárának osztályvezetője egy időben távoli, s az eddigiektől főként jellegében eltérő forráskutatás és feldolgozó munka koncepcióját adta elő: Buda török alóli felszabadulása közelgő 300. évfordulójának tudományos megemlékezési tervét. Országos, mi több, európai hatású eseményként értékelte az 1683-ban kezdődött háborút, s ezzel összhangban — egy évből, egy eseményből kibontakozva - igényes követelményeket vázolt fel: alaposan kutatni kell a kül- és belpolitika tágabb összefüggéseit, a korabeli gazdasági és társadalmi állapotokat, az európai és a hazai szellemi áramlatokat. Ahhoz, hogy megvalósuljon a tervbe vett tudományos konferencia, napvilágot lássanak az új kiadványok, koncentrált iratfeltárások szükségesek több külföldi és szinte minden magyarországi levéltárban. A korreferens e célból kérte a szekcióba tömörült kollégák támogatását. „A levéltári forrásfeltárás és közlés kérdéseiről tanácskozva nem korlátozhatjuk magunkat pusztán a hagyományos vagy a hagyományostól alig elütő módszerek és eljárások megvitatására" — ezzel a mondattal kezdte korreferátumát Gyáni Gábor, a Fővárosi Levéltár munkatársa. Alapvetően új utat jelölő, sokszor emlegetett, de szinte tel110