Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)
A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Levéltáros Szekció - Beszámoló a Levéltáros Szekció munkájáról. Összeállította: dr. Bán Péter
Az előzetes felkérésre készült korreferátumok egy vagy több, tervezett vagy készülőben lévő forráskiadvánnyal konkrétan foglalkoztak. Időtartamukat szűkre, 10-15 percre szabta a szekcióülésre szánt terminus. Elsőként az országos hatáskörű kormányzati szervek iratainak kiadási ügyét körvonalazta a Magyar Országos Levéltár két munkatársa: Koroknai Ákos levéltáros és Trócsányi Zsolt főlevéltáros. Koroknai a polgári korszak (1848-1918) központi kormányhatósági jegyzőkönyveivel kapcsolatos publikációs tevékenységet és elgondolásokat ismertette. Három nagy forráscsoport tartozik ide: az osztrák birodalmi minisztérium (1848-1867) üléseiről készült jegyzőkönyvek, az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztertanácsának (1867-1918) és az 1848/49-ben, majd a dualizmus korában önálló magyar minisztertanácsnak a jegyzőkönyvi sorozata. Koroknai jelezte, hogy ezek a források — a hozzájuk kapcsolódó levelezésekkel — a kormányzattörténet mellett lényeges adatokat szolgáltatnak a szélesebb politikai történet árnyalásához, az uralkodó réteg történeti szociológiai vizsgálatához s művelődéstörténeti következtetésekhez. Közülük már megjelentek: a „Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából' (Iványi Emma összeállításában), ugyanebből az időszakból a Monarchia közös minisztertanácsának jegyzőkönyvei (Komjáthy Miklós szerkesztésében), továbbá két kötet Bécsben az 1849 és 1867 közötti császári minisztertanács jegyzőkönyveiből. — Mire sarkalltak ezek a munkálatok? A legfontosabb, hogy együttműködés keletkezett a Magyar Országos Levéltár és az érdekelt osztrák tudományos szervek között az 1848-tól 1918-ig fennálló közös központi kormányszervek forrásainak kiadására. Az osztrák kiadóbizottság a császári birodalmi minisztérium (1848-1867) jegyzőkönyveit gondozza, s részt vesz a dualizmus kori közös minisztertanács anyagának közreadásában is. Ez utóbbiból a Magyar Országos Levéltár négy kötetet vállalt, és teljes egészében sajtó alá rendezi a magyar minisztérium jegyzőkönyveit. — Másféle lényeges tanulságokról beszélt Koroknai Ákos, amikor összevetette az eddig megjelent kötetek kiadási elveit, illetve gyakorlatát. Szembeötlő a tarkaság a tulajdonképpeni forrás, a jegyzőkönyvek tartalmának közlési módjában (teljes vagy szemelvényes, eredeti vagy átcsoportosított sorrendben, készültek-e rövid tartalmi kivonatok), a jegyzetek elhelyezésében, a szakirodalmi hivatkozásokban. Megnyugodva hallottuk, hogy az önálló magyar minisztertanács jegyzőkönyvei épp ezért gondos előkészületek után kerülnek majd nyomdába. Kevésbé érthető, a magyarázó indokok ellenére, hogy az 1967-ben kezdődött munkálatok miért csak 1976-ra, sőt 1979-re eredményezték a sorozat közlési szabályzatának elkészültét, s miért kell eltelnie egy újabb évtizednek a kéziratok leadásáig. E kérdések annál is inkább felvetődtek bennünk, mert a tematikailag kapcsolódó korreferátum, Trócsányi Zsolt előadásában, további távlati lehetőségeket villantott fel. „Belátható időn belül kiadásra kerülhetne azon iratok összessége..., amelyek a Magyarország legfontosabb ügyeiben hozott döntéseket foglalják magukba". Trócsányi Zsolt ugyanis elmondta, hogy Erdély kormányzati történetének kutatása során a modern minisztériumokat megelőző Habsburg központi szervek alapvető fontosságú irategyütteseit tárta fel. Ezek az ún. miniszteri konferenciák, Erdélyt és Magyarországot illető hatáskörben (Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis, illetve in rebus Hungaricis) olyan ülésjegyzőkönyveket, felségelőterjesztéseket, uralkodói döntéseket stb. hagytak ránk, melyek kiadása nélkül nemigen remélhető az „évszázados és változó termékenységű kuruc-labanc 108
