Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)

A plenáris ülés előadásai - Dr. Hiller István: A könyvtárak személyi ellátottsága az 1970-es években és összefüggése a képzéssel és a továbbképzéssel

szerező és információ céljára rendelkezésre bocsátó könyvtárainkban évről-évre csökken a szakképzett könyvtárosok aránya, s ennek következtében lelassulnak, „korrodálódnak" a könyvtári szolgáltatások gépezetének fogaskerekei. Szakmánk neves és elkötelezett képviselői vonták le azt a nem vitatott végkövetkeztetést, miszerint a könyvtárak semmiféle más intézmény által nem pótolható pedagógiai-információs szerepet töltenek be társadalmunk életében. E kettős funkció jelen van minden könyvtár működésében és hozzájárul ahhoz, hogy a könyvtárlátogatók akár a munkájukhoz, kutatásaikhoz, tanulásukhoz, vagy szórakozáshoz vegyék hasznát a dokumentumokban rögzített ismereteknek, műalkotásoknak szükségletük szerint. A könyvtári és az információs rendszer társadalmi szerepe szükségessé teszi, hogy a könyvtáros és informatikus képzés kérdései a legszélesebb körű nyilvánosság elé kerüljenek. A Könyvtári Figyelő a Magyar Könyvtárosok Egyesületének a könyvtárosképzés helyzetét tárgyaló állásfoglalásával nyitja meg a könyvtárosképzéssel foglalkozó tematikus számát. Az 1980. évi második számban a témáról közzétett, a külföldi könyvtárosképzéssel is foglalkozó cikkek mintegy összefoglalóját nyújtják a hazai könyvtárosképzéssel és a továbbképzés változásaival kapcsolatos dolgoknak. Ismertetik az útvonalakat, amelyeken a főirányban haladva a könyvtárak személyi ellátottságának igényeit kielégítő módon a képzésben, illetve továbbképzésben haladnunk kell. A könyvtárosképzés úgynevezett „Y" modellje nyújtja a legkézenfekvőbb megoldást: a szakkönyvtárosok és a közművelődési könyvtárosok az elsajátítandó közös ismeretek megszerzésére a képzési idő kétharmad részét fordítják. Az alapok megszerzése után a képzés ketté válik és a szakkönyvtárosoknál az informatika, valamint az azt megalapozó tudományok mélyebb elsajátítása, míg a közművelődési könyvtárosoknál a szociológia, a pszichológia és a pedagógia könyvtári határterületei felé halad. A könyvtárak várható munkaerőszükségletét a jelenlegi képzési rendszer mellett nem tudjuk megnyugtatóan biztosítani, mert a nem könyvtárosi képzettségű könyvtári dolgozók aránya állandóan növekszik. A könyvtárosoknak munkájukhoz a következő ismeretekkel kell rendelkezniük: — az ellátandó szakterületekre vonatkozó ismeretanyaggal; — az idegen nyelvek ismeretével és — a könyvtárosi-informatikai képzettséggel. A korábban működött középfokú könyvtárosképző szaktanfolyamok és az azóta szintén megszüntetett könyvtáros-népművelő képzés a tanítóképző intézetekben azonban egyedül a könyvtárosi-informatikai képzettséghez nyújtott ideig-óráig megfelelő ismereteket. Ezért indokolt volt a képzési formákat kétszakos tanárképző főiskolai képzéssé fejleszteni. Az ott kiképzett könyvtárosoknak kell betölteniük a nagy könyvtári érdemi munkakörök túlnyomó részét, a közepes könyvtári szervezetekben pedig egyes kulcspozíciókat is. A kis, egyszemélyes könyvtárakban pedig ez a képzettség jelentené az alkalmazás alapkövetelményét. Mindezek megvalósítása azonban megköveteli a tanárképző főiskolák könyvtárosi tanszékeinek fejlesztését, mindenekelőtt Budapesten egy - az Y modellnek megfelelő — főiskolai szintű tanszék felállítását. A közepes és a kiskönyvtárak szaktájékoztató tevékenysége szükségessé teheti egye41