Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)
A plenáris ülés előadásai - Dr. Horváth Tibor: A könyvtárak és tájékoztatási intézetek műszaki, technikai fejlődése az elmúlt évtizedben
A többi központi szolgáltatás terén úgyszólván semmi sem történt. Talán a folyóiratok központi regisztrálásában várható még valami a párizsi központú ISDS-rendszer hatására. Mindezek alapján elmondható, hogy az 1970. évi konferenci ajánlásainak megvalósításában nagyon is részleges eredmények születtek. Az előző konferencia másik alapgondolatát, az együttműködést illetően nem kívánom a helyzetet ismertetni, mindenki tudja ugyanis, hogy ebben vagyunk a leggyengébbek. Sokak szerint az együttműködésre való képtelenségünk egy új „morbus hungaricus". Nemzetközi téren tudunk együttműködni, hazai vonatkozásban nem. Pedig mindenki a kooperáció szükségességéről beszél, előnyeit ecseteli. Az okok? Az igyekezet néha azon bukik meg, hogy az eltérő színvonalú könyvtárak között nem lehetséges hathatós kooperáció. Más esetben előfordul az is, hogy egyesek monopolhelyzetet akarnak teremteni maguknak a hálásabb és kifizetődőbb területeken stb. De a mélyebb okokról is el kell gondolkodni. Lehet, hogy a magyar könyvtárügy és szakirodalmi tájékoztatásügy szervezete sem segíti elő a kooperációt. Sok benne a párhuzamosság, átfedés, másrészt hiányok, gazdátlan területek, szakterületek is vannak. Könyvtárügyünknek túl bonyolult a szervezete, amelyben a hálózati elv dominál. A hálózati elv gyengéje, hogy nem fogja össze a könyvtárakat funkcionális szempontból, mert a hálózatok fenntartók szerint alakulnak, és adminisztratív szervezetet eredményeznek. Az együttműködés pedig csak a funkciók, a feladatok szerint alakítható igazán. Azt is látni kell — idézek a szervezéselméletből egy közhelyet —, hogy ahol a részek közti összhang gyenge, alacsonyabb a kívántosnál, ott az irányítási rendszer működésében is bajok lehetnek. A könyvtárak műszaki fejlesztésében nem nagyon lehetett érezni az irányítás jelenlétét, a fejlődés ezért is alakult az imént vázolt módon. De ne legyen félreértés: nem az „odafigyelés" vagy jószándék hiányzott az irányításból, hanem inkább eszköztelensége volt tapasztalható, még jogi érteJemben is. Tisztelt Hallgatóim! Milyen területen is kívánjuk szorgalmazni a számítógépek elterjedését a jövőben? Nyilván, fokozni óhajtjuk a nemzetközi számítógépes rendszerek és a világpiacon jelentkező nagyrendszerek átvételét. Áttörést várunk a visszakereső számítógépes szolgáltatások hazai adatvégállomások (terminálok) útján megvalósuló használatában, „lekérdezésében". Mindezzel párhuzamosan várjuk a hazai on-line kapcsolatok kiszélesedését is. Figyelmünk tengelyében változatlanul a hazai központi szolgáltatások állnak, megvalósulhat például a géppel olvasható információk cseréje és egy egész sereg erre épülő szolgáltatás. Megtanulunk rendszerekben gondolkodni, többféle szempontból is. Úgy, hogy minden egyes szolgáltatást rendszerben szervezünk meg, egészen az eredeti források szavatolt megszerzéséig, másrészt tudatossá válik, hogy minden egyes könyvtár-és tájékoztatási intézmény egy nagy, akár világméretű információs rendszer része, végállomása, s a magunk posztján ennek a teljes rendszernek az elérését tesszük lehetővé a felhasználó számára. Szakmai tudásunk átalakul, változik maga a pályakép is. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az elektronikus számítógépek megjelené36
