Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)

A plenáris ülés előadásai - Kiss Jenő: A könyvtári szolgáltatások fejlődése a 70-es években

azért ostromolja az érdeklődő nagyközönség, mert - legalábbis Budapesten - nincs elég, közművelődési igényeket kielégítő olvasóterem. A meglevő néhányat a város legtávolabbi pontjáról is felkeresik az érdeklődők. Tisztelt Vándorgyűlés! Mondandóm végére érve hogyan összegezhetném az elmondottakat? Nem adtam teljes áttekintést a III. országos könyvtárügyi konferencia ajánlásainak megvalósulásáról, sem az elmúlt 10 év könyvtári szolgáltatásainak alakulásáról. Néhány - fontosnak vélt — jelenségre, fejlődési irányra hívtam fel a figyelmet. Ennek alapján a tennivalók megjelölésére sem mernék vállalkozni. Mindössze néhány tanulsággal zárom az áttekintést, amelyek talán alapot adnak a vándorgyűlés vitájához és hasznosíthatók a IV. országos könyvtárügyi konferencia előkészítése során. Az 1970-es konferencia az alaptendenciákat helyesen ismerte fel, ha a számszerűen kitűzött célok és az akkor kívánatosnak tartott feltételek nem pontosan az előrejelzéseknek megfelelően valósultak is meg. A szükségletek és a szolgáltatások között nem jött létre a remélt összhang. A konferencia elképzeléseiben meglehetősen sokat épített a könyvtárközi együttműködésre, az integrációra, a könyvtári rendszer létére. Sokat, de talán mégsem eleget! Azt remélem, hogy a következő évek gazdasági nehézségei még inkább rákényszerítenek bennünket olyan kooperációs megoldásokra, amelyeket — ha a könyvtári rendszer egészében gondolkodunk — eddig is, enélkül is megtehettünk volna. Nem a hiányzó és meg sem ígért feltételek helyett mondom ezt, hanem azért, mert meggyőződésem szerint észszerű célokra szívesebben adnak annak, aki a maga erejét összeszedi. Még mindig sok mindent akarunk megoldani jogi rendezés útján, akkor is, ha a kölcsönösen felismert érdekek és az ésszerű együttműködés többet segítene. Természetesen ez a megállapítás sem a szükséges, a hatékonyabb együttműködést és szolgáltatásokat segítő jogszabályok ellen szól. A bevezetőben említett akadémiai közgyűlés az egészségügy példáján szemléltette azt, ami — érzésem szerint — a mi gondjainkat is okozza. Előbb „megígértük" a szocialista könyvtári ellátást, mintsem az ország lehetőségei, feltételei lehetővé tették volna. Valóban korszakos, történelmi eseményeket értünk el a könyvtárak fejlesztésében, népünk művelődésének segítésében. A múlthoz viszonyítva szinte mérhetetlen ez a fejlődés, de a mai igényeknek már nem felel meg. Most — megnehezült körülmények között — az a feladat vár ránk, hogy felnőjünk saját szocialista igényeinkhez s ennek megfelelő színvonalra emeljük a könyvtári szolgálatot. 31