Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)
A XI. Vándorgyűlés szekcióülésein (1979. augusztus 9-10. Veszprém) elhangzott előadások, korreferátumok - Dr. Tóth Dezső: Nem hagyományos dokumentumok a könyvtárakban
kolai könyvtárakban is. A szakkönyvtárak nagy részében már most is ott van. Ez természetes, hiszen a könyvtárt méltán nevezzük a tudás házának, akkor pedig minden anyagot, amely a tudást tartalmazza, gyűjteni, őrizni és szolgáltatni kell. Vita tárgya lehet, hogy melyik könyvtár milyen gyűjtőköri terjedelemmel, mélységgel válogasson. Az új könyvtárak tervezésénél már figyelembe veszik a megnövekedett feladatokhoz szükséges alapterületet. A zenei részlegekkel kapcsolatos normákról a két év előtti zenei szekció ülésén már volt szó, de hadd tegyem hozzá, hogy ha az előzőekben vázolt teljességgel gyűjtik a könyvtárak a hangos-képes dokumentumokat, a zenei részlegekre vonatkozó normákhoz hozzá kell tenni még a többire vonatkozó alapterületi követelményeket is. (S ez nincs összeállítva magyar viszonyokra.) Folytatva a problémákat: a legnagyobbnak azt érzem, hogy a könyvtárosok nem tudják, hogy mit hol, hogyan lehet beszerezni. Vagyis, nem áll rendelkezésre egy olyan tájékoztató kiadány, amely információt adna arról, hogy Magyarországon kik, milyen av-ismerethordozókat gyártanak és terjesztenek. Hiányzik az UJ KÖNYVEK tájékoztatóhoz hasonló, nevezzük így ÚJ MÉDIA című állománygyarapítási tanácsadó. Ismereteim szerint ma Magyarországon mintegy 30—40 vállalat, intézmény foglalkozik gyártással. Ezek elsősorban a saját hálózatukhoz tartozó intézetek, iskolák, stb. részére készítenek av-ismerethordozókat. De biztos vagyok benne, hogy az általuk előállított és forgalmazott anyagok a közneveléssel, közművelődéssel foglalkozó minden intézményben használhatók lennének, ha eljutnának oda. S azt is valószínűnek tartom, hogy a könyvtárosok egyre többet vásárolnának, ha tudomásuk lenne arról, hogy mi készült, mi kapható. Tudom, hogy készül a nemzetközi szabvány alapján a magyar bibliográfiai leíró szabvány az audiovizuális dokumentumokra is, de addig, míg ez megjelenik, az említett tájékoztató kiadvány cím leírási gyakorlata segíthetne az egységesítésben. A probléma jelentőségét érezve az elmúlt években a KMK már foglalkozott a gondolattal, de — különböző problémák miatt - nem sikerült a tervet megvalósítani. Az OOK médiatára saját tapasztalatból ismeri az előbb említett nehézségeket. Éppen ezért döntött úgy a Központ vezetősége, hogy vállalja egy tájékoztató kiadását, annak előállítását, terjesztését. Ebben a munkában a legnagyobb segítséget a KMK illetékes osztályától az Új Könyvek szerkesztőségétől kaptuk. Az Oktatástechnológiai Tárcaközi Tudományos és Koordináló Tanács kb. 30 vállalathoz, gyártó intézményhez levelet írt e témában, és mindenünnen pozitív válaszok érkeztek vissza hozzánk. Elkészült egy ún. próbaszám. Valószínű, hogy ez év végére minden könyvtárhoz eljuttatjuk az első mutatvány-számot és az előfizetési felhívást. Ha minden terveink szerint sikerül, a jövő évben folyamatosan megjelenik a hangos-képes újdonságokat tartalmazó tájékoztató. Vándorgyűlésünk témája a munkamegosztás, együttműködés, hatékonyság. Induljunk ki abból, hogy az av-dokumentumokat hálózathoz tartozástól függetlenül minden eltérő típusú könyvtár tudja hasznosítani, ennek megfelelően gyűjteni is fogja. S ugyanakkor más intézmények is sorra hoznak létre médiatárakat, av-gyűjteményeket. A párhuzamos beszerzések — s ennek következtében a kihasználatlanság — nem szolgálják a témánkban megjelölt munkamegosztást, hatékonyságot. Hogy ez mennyire élő probléma, egy példával szeretném illusztrálni. Vegyünk példának egy megyei székhelyet. Itt jelenleg — ismereteim szerint — a kö70