Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés plenáris ülésén (1979. augusztus 9. Veszprém) elhangzott előadások - Takács Miklós: A közművelődési könyvtárak érdekeltsége és részvétele a könyvtárközi munkamegosztásban és együttműködésben

munka jelentős változásokon ment keresztül. A változások elsősorban azzal függnek öszsze, hogy a hálózatok kiépítésében az extenzív fejlődési korszak többé-kevésbé lezárult és előtérbe került a létrehozott intézmények belső munkájának tökéletesítése, a megteremtett szervezeti keretek lehetőségeinek színvonalasabb kihasználása. Az általános szakmai tanácsadás mellett — sőt részben helyette — a 70-es évek elejétől az olvasóellátás javítását szolgáló együttműködésre, ennek az együttműködésnek a további tökéletesítésére tevődött át a hangsúly. Ehhez jó alapot nyújtanak a megyei könyvtárak, amelyek gyűjteményei és személyzete megerősödött, széles körű szolgáltatásokat vezettek be, felszereltségük és épületadottságaik javultak, izmosodott szakmai tekintélyük stb. Bebizonyosodott a gyakorlatban is, hogy a gazdasági szempontokat is figyelembe véve célszerűbb egyesfeladatokat átvállalni, a központi könyvtárban megoldani és az igényekhez igazodva a központi könyvtár szolgáltatásainak mind szélesebb körét nyújtani a hálózat könyvtárainak. Példa erre az irodalomkutatások, a helyismereti kurrens tájékoztatás, a másolatszolgáltatás, a bibliográfiák készítése, a megyei lelőhelyjegyzékek — a külföldi beszerzésekről, hanglemezekről, szakfolyóiratokról —, a központi könyvkötés, a nyomtatványellátás, stb. Ennek a sokoldalú ellátást célzó hálózati tevékenységnek a részeként kell megvalósítanunk - főleg a kistelepüléses megyékben — magát a központosított könyvellátást is a már hagyományokkal bíró letéti ellátás továbbfejlesztésével — természetesen ebben osztozva a számbavehető „B" típusú könyvtárakkal —, a legkisebb helyeken az iskolai könyvtárak és a közművelődési könyvtárak egységes rendszerbe való integrálását — és bármenynyire is messze vagyunk tőle —, de megemlítem, a kistelepülések egy nagyobb körére kiterjedő mozgó könyvtári ellátást. Nem szeretnék elveszni a részletekben, ezért engedjék meg, hogy befejezésül csupán még egy gondolatra utaljak. A leghatékonyabban azok a könyvtárak működhetnek együtt, amelyek rangja, munkájuk színvonala azonos, vagy közel azonos. Az együttműködés jelenlegi állapota is azt bizonyítja, hogy folyamatos, megbízható kapcsolatokra csak az alapfeladataikat is színvonalasan ellátó, példamutató felkészültségű intézmények vállalkozhatnak sikerrel. Ha a különbségek a könyvtárak között — a gyűjtemények minőségében, az állomány feltártságában, felszereltségében, a személyzet szakmai képzettségében és tegyük hozzá a szemléletben - igen nagyok maradnak, vagy netán tovább nőnek, akkor zsugorodnak a hasznot hozó kapcsolatok, az okos munkamegosztás esélyei. Ha egy körzeti könyvtár az alapvető bibliográfiák beszerzését elmulasztja; ha egy nagy könyvtárban tartós gond marad, hogy a könyvtárköziben kért dokumentumokat ki viszi el és mikor a postára; ha egy még nagyobb könyvtárban rossz hagyományként hónapokig szüneteltetik a könyvtárközi kölcsönzést — tisztelet az indokolt kivételeknek —; ha egy nagy forgalmú városi könyvtár azért nem tudja fogadni mikrofilmen a kért dokumentumot, mert nincs leolvasó készüléke; ha a könyvtárosokban kölcsönösen nem alakul ki hiteles kép a másik könyvtár társadalmi környezetéről, a vele szemben támasztott helyi igényekről, egy-egy ilyen igény kielégítésének vagy éppen kielégítetlenségének közösségi megítéléséről, akkor az együttműködési törekvéseink csonkák és tökéletlenek maradnak. Egyszóval a munkamegosztáshoz partnerek, jó partnerek kellenek. 43