Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés plenáris ülésén (1979. augusztus 9. Veszprém) elhangzott előadások - Vályi Gábor: A könyvtárközi munkamegosztás és együttműködés kérdései a társadalomtudományi könyvtárakban

inknak, több hónapos erőfeszítésünkbe került, hogy ezek valamirevaló névsorát összeszedjük. Végül a Magyar Történelmi Társulattól kaptunk egy több száz tanár nevét és címét tartalmazó listát, olyanokét, akikről feltételeztük, hogy társulati tagságuk valamilyen aktivitást jelez. Témafigyelést, kiadványokat, minden fajta könyvtári igényük kielégítését ajánlottuk fel. Levelünkre, írd és olvasd, 8 válasz érkezett. Nem találván gazdát, együttműködő társakat a történelmi ismeretek terjesztéséhez, nem ez lévén az Országgyűlési Könyvtár fő feladata, mi is feladtuk a további erőlködést. Elnézésüket kérem, hogy beszámolóm többnyire negatív tényezőket tartalmaz. Ennek ellenére mindazon tapasztalatok alapján, amelyeket az elmúlt években szereztünk, mégis meggyőződésem, hogy tovább kell folytatnunk erőfeszítéseinket az együttműködés megvalósítása érdekében, mert amint említettem, ez az az út, amelyen járva hatékonyabbá tudjuk tenni munkánkat. Együttműködési feladataink közül — és e tekintetben mind az Országos Széchényi Könyvtár, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Könyvtára, mind a Társadalomtudományi Információs Munkabizottság vonalán bizonyos kezdeményezések már történtek — elsősorban meg kell oldani, hogy minden könyvtár és felhasználó e jelenleginél lényegesen könnyebben tudjon tájékozódni afelől, hogy hol, mit találhat meg, hogy a könyvtáraknak, tájékoztató intézményeknek milyen szolgáltatásai vannak és azok milyen úton hozzáférhetők. Egy ilyen nyilvántartás már önmagában szervező erő lenne az együttműködés irányában. Ezzel mindenki egyetért, kezdeményezések is történtek, tervek is készültek, csak a megvalósítást érzem bűnösen lassúnak. Olvastam valahol, hogy a könyvtáraknak ugyanúgy hirdetniük kell szolgáltatásaikat, mint akármelyik áruháznak. Mindannyian tudjuk, hogy fontos, hogy a jelenleginél aktívabban népszerűsítsük munkánkat a felhasználók körében, de legalább ilyen fontos, hogy az együttműködés lehetőségeinek tudatosítása kedvééért, egymás munkáját megismerjük. Itt különböző típusú könyvtárakra is gondolok, mert például a debreceni és a szombathelyi megyei könyvtárakban, beszélgetések során meggyőződtem arról, hogy léteznek olyan érintkezési pontok, amelyek lehetővé tennék az együttműködést. Változtatnunk szükséges az autarkia irányába mutató szemléletünkön is. Nem helyes csak a saját állományra támaszkodó tájékoztatást adni olyan esetekben, amikor az országban, egy másik intézményben az adott kérdésre bőségesebb és relevánsabb dokumentumbázis van. Igyekezzünk tehát jobban felhasználni egymás szolgáltatásait és közvetíteni a felmerülő felhasználói igények felé. Ettől nem csökken, hanem erősödik minden intézmény presztízse. Tulajdonítsunk lényegesen nagyobb fontosságot a módszertani tapasztalatok átadásának, átvételének, a módszertani kérdések megvitatásának, az új módszerek ismertetésének. Az Országgyűlési Könyvtárban néhány éve dolgozunk például egy ún. felhasználói kataszter felállításán. Ez egy hagyományos cédulakatalógus, amely tartalmazza azoknak a személyeknek, intézményeknek nevét, címét és érdeklődési körét, valamint a szolgáltatásokat, amelyeket könyvtárunktól kapnak. Biztos, hogy ilyen, vagy valami hasonló nyilvántartás más könyvtárakban is van és az is biztos, hogy az effajta jegyzékeknek egymás rendelkezésére bocsátása, vagy egyeztetése elősegítené munkánkat. Gondolom hasznára vált például a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak és az Országos Műszaki Könyvtárnak is amelyek felhasználták már a jegyzékünket. 36