Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)
A XI. Vándorgyűlés plenáris ülésén (1979. augusztus 9. Veszprém) elhangzott előadások - Dr. Zsidai József: A könyvtárközi munkamegosztás és együttműködés kérdései, a műszaki és természettudományos könyvtárak ezirányú feladatai
A KÖNYVTÁRKÖZI MUNKAMEGOSZTÁS ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS KÉRDÉSEI, A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYOS KÖNYVTÁRAK EZ IRÁNYÚ FELADATAI Dr. Zsidai József igazgató, Miskolc, Nehézipari Műszaki Egyetem Központi Könyvtára Minden nemzet keményen dolgozott, küzdött, s ha kellett szenvedett és áldozatokat hozott olyan időpontokban, amikor a gazdasági, társadalmi fejlődés menetében minőségi átalakításra vállalkozott. Ebben a tekintetben nemcsak a nagy forradalmi sorsfordulókra kell gondolni, hanem a békés építőmunka olyan időtartamaira is, amikor egy megszokott fejlődési gyakorlat kimerülni, megtorpanni látszik. A mi társadalmunk, a mi gazdaságunk is nagy küzdelmet folytat most és már néhány éve azért, hogy a termelésben a mennyiségi jelző helyébe a minőség lépjen magasabbrendű követelményként. A minőség követelményéből a könyvtáros és tájékoztatási szakma számára — köztudottan — két igen fontos következtetés adódik: először a kutatás, a fejlesztés és a termelés minden fázisát igen gyorsan és azonnal hasznosítható információkkal kell ellátni; másodszor: a minőségi váltást véghez vivő dolgozók, alkotók általános és szakmai műveltségének folyamatos megújítását okosan differenciálva kell támogatnunk. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a könyvtári és információs szolgálatban is minőségi váltásra van szükség. Forradalmi léptékben kell megújítani teljes tevékenységünket, hogy a termelés és a társadalom magasabb követelményeihez felnőjünk, azokkal szinkronban haladjunk. A minőség jelző politikai napirendre tűzése után elsőként a könyvtárak kapuira kellett volna felvésni. Azért kellett volna ezt tenni, de még inkább valóraváltani, mert a valóságos élet minden területén majdan meggyökeresedő „minőség" éledését úgy táplálja a jó információ, mint a májusi eső a búza szárbaszökkenését. Úgy gondolom, nem az a probléma és nem az a feladatunk most, hogy szakmánk korszerűsítésének szükségességét vitassuk, mert abban jobbára azért ma már egyetértünk. A fő kérdés az, hogy a minőségi váltás iránya, tartalma, rendszere és technológiája, milyen legyen. Továbbá tisztázni kell a végrehajtás személy- és eszközigényességét és azok előteremtésének lehetőségét. Mi, akik most itt előadásra váltakoztunk a magunk területén próbálunk néhány gondolattal hozzájárulni a léptékváltás üteméhez és felelősségéhez. Én a magam részéről a műszaki és természettudományok információellátásának néhány aspektusára világítanék rá, mert ebben vagyok otthonosabb. Ezúttal a szemléletet elvi, elméleti szempontokkal is próbálom erősíteni. Először azt szeretném megindokolni, hogy — véleményem szerint — miért kell újítanunk? Hazánkban a felszabadulást követő közel 35 esztendő alatt igen szép könyvtári rendszer alakult ki. Mind a közművelődési, mind a szakkönyvtári gyakorlati hálózatokra 25
