Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1978 (Budapest, 1979)
A X. Vándorgyűlésen, Sopronban elhangzott előadások - Dr. Tóth Lajos: A kötelespéldányok új elosztási rendje
csökkentette a megyei könyvtárak korábbi részesedési jogát. Ezzel szemben a valóság az, hogy az új elosztási rendben bővült a megyei könyvtárak joga, mivel 1978. január 1. előtt kizárólag a megye területén előállított kisebb nyomtatványokból (plakát, műsor, meghívó stb.) járt számukra 1-1 példány, az újabb rendelkezések szerint pedig«- a regionális központi könyvtáron keresztül — a füzetes nyomtatványokból is kötelespéldányokat kapnak. A kötelespéldányoknak a korábbinál jobb és szélesebb körű hasznosítása érdekében az új rendelkezések természetesen jelentős kötelezettségeket is rónak a kötelespéldányokból részesülő könyvtárakra: a juttatott kötelespéldányokat fel kell dolgozniuk, közvetlenül vagy könyvtárközi kölcsönzés útján a használók számára hozzáférhetővé kell tenniük, továbbá legalább 10 évig meg kell őrizniük. Különösen nagy felelősség hárul a regionális központi könyvtárakra, amelyek a régió számára juttatott kötelespéldányokat fogadják, szétosztják a régión belül kijelölt szakkönyvtárak között, a szétosztást nyilvántartják, azaz a régión belül szétosztott kötelespéldányokról központi katalógust állítanak fel, intézik a régión belüli könyvtárközi kölcsönzéssel kapcsolatos ügyeket. Az elmondottakból kitűnik, hogy a kőtelespéldányok új elosztási rendje a korábbihoz képest gyökeres változást jelent mind a kötelespéldányok elosztása, mind azok hasznosítása tekintetében — és mint minden jelentős változás esetén, a megvalósításnak megvannak a maguk komoly nehézségei is. A problémák elsősorban a szakterületi elosztás körében jelentkeznek. Nézzük meg ezt a problémát közelebbről. A sajtótermékeknek a kijelölt 13 tudományterület valamelyikébe történő besorolását az OSZK Kötelespéldányszolgálata mint országos kötelespéldány központ végzi. A besorolás (minősítés) alapján kapják meg a példányokat az ún. biztosított részesedésű szakkönyvtárak, valamint az egyes régiókon belül működő, megfelelő gyűjtőkörű szakkönyvtárak is. A minősítésnél a fő nehézséget az okozza, hogy a szakterületi elosztás céljára csupán egyetlen példány áll rendelkezésre, amiből az következik, hogy minden kiadvány csak egy szakterülethez sorolható. Azt viszont mindnyájan tudjuk, hogy a kiadványok általában összetett tartalmúak. Példaként vegyünk egy olyan kiadványt, amelynek a tartalma már a címéből kitűnően három tudományterületet érint: „A műtrágyázás hatása a mezőgazdaság jövedelmezőségére''. A kiadvány összetett tartalma érinti a vegyipart, a mezőgazdaságot és a közgazdaságtant. A minősítésre vonatkozó azon kisegítő szabály értelmében, hogy az összetett tartalmú kiadványokat az alkalmazási szempont szerint kell minősíteni, az említett könyv a mezőgazdasági tudományterülethez kerül, és országosan is, a régión belül is a mezőgazdasági tárgyú könyveket gyűjtő szakkönyvtárak fogják megkapni. Ez önmagában nem lenne baj, a baj az, hogy ez a könyv nem lesz meg a vegyipari, illetve a közgazdasági kiadványokat gyűjtő szakkönyvtárakban. Még ez a hiány is korrigálható, amennyiben a kiadvány kereskedelmi forgalomba kerül, mivel megvásárolható, de nem ez a helyzet a kereskedelmi forgalomba nem kerülő könyveknél — és ezek száma egyre több -, amelyekből a kötelespéldányok beszolgáltatása és a szűkebb szakmai körben történő szétosztás után a közreadó rendszerint már nem rendelkezik példányokkal, s így azokat az érintett szakkönyvtár nem képes beszerezni. Egy másik, általam jelentősnek ítélt problémát a műszaki tudományterülethez tartozó, roppant nagy tömegű, efemer jellegű sajtótermékek okozzák. A biztosított jogú 57
