Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1978 (Budapest, 1979)

A X. Vándorgyűlésen, Sopronban elhangzott előadások - Dr. Vajda Erik: Az Országos Kutatásnyilvántartás

AZ ORSZÁGOS KUTATÁSNYILVÁNTARTÁS Dr. Vajda Erik, az OMKDK igazgató helyettese E rövid ismertetést megelőzően dr. Székely Sándor azt mondta, hogy valami „egészen másról" fogok beszélni. Bevezetőként megpróbálom bizonyítani, hogy nem valami „egészen másról", vagyis nem a könyvtári rendszer központi szolgáltatásairól lényegében eltérő „valamiről" beszélek. Aki meghallgatta azt, amit kollégáim a központi nyilvántartásokról mondtak, annak kétségtelenül az lehet a benyomása, hogy amit központilag nyilván kell tartanunk, azok könyvek és folyóiratok. Az eddigiekben ugyanis - érthetően - ezekről volt szó. Ez viszont csak akkor lenne és lehetne igaz, ha a könyvtárak is kizárólag könyveket és folyóiratokat vagy - korszerűbben - könyveket és időszaki kiadványokat gyűjtenének. A valóság azonban korántsem ez, hiszen már az eddigi előadásokban is jócskán hallottunk audio-vizuális dokumentumokról és sok más különféle dokumentumfajtáról. Márpedig a kutatási jelentés — bármennyire újfajta, vagy (az értelmét egyre inkább elvesztő, de annál megrőgzöttebben használt könyvtáros „szakkifejezés" szerint: nem hagyományos) dokumentumfajta is — nyilván egyike a könyvtárak jelentős részében megtalálható, és növekvő részében kiemelkedő fontosságú dokumentumoknak. Másfelől persze nagyon is igaz, hogy valami „másról" fogok beszélni, hiszen az a rendszer, amelynek az ismertetése mai témám, valójában nem dokumentumokat nyilvántartó rendszer, legfeljebb kapcsolódik bizonyos dokumentumokhoz. Az Országos Kutatásnyilvántartás ugyanis — amely ennek az előadásnak a témája — nem kutatási jelentéseket tart nyilván. Még szó lesz arról, hogy a nyilvántartásnak — sajnos — nem is sok köze van a kutatási jelentésekhez és jó lenne, ha köze lenne hozzájuk; ez azonban nem jelenti azt, mintha a nyilvántartás egyetlen vagy fő célja az lenne, hogy elvezessen a kutatási jelentéshez. Ebben az összefüggésben kicsit vitatkoznék is azzal, amit Zircz Péter — egyébként általam teljes egyetértéssel fogadott — bevezetőjében mondott, nevezetesen azzal, hogy tulajdonképpen minden könyvtári szolgáltatás „féloldalas" akkor, ha nem vezet el magához a primer dokumentumokhoz. Úgy hiszem, hogy ma már más a helyzet. Egyrészt az információfelhasználók igénye igen sokszor nem arra terjed ki, hogy valamely dokumentummal megismerkedjenek, hanem „csupán" arra, hogy tudomásuk legyen valamiről, például egy bizonyos területen folyó munkáról és bizonyos témakörben folyó kutatásról. Talán úgy tűnik, hogy itt egy „sekélyebb" igénnyel állunk szemben, ha azonban ezeket az igényeket kellően teljes és pontos adatokkal tudjuk kielégíteni, akkor már ezáltal is nagyonis lényeges következtetéseket tudunk lehetővé tenni. Másfelől: a könyvtári éiet ) 37