Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1977 (Budapest, 1978)
A IX. Vándorgyűlésen, Budapesten elhangzott előadások - Dr. Skaliczky Józsefné: Irányelvek és zenei könyvtári normatívák a külföldi és hazai tapasztalatok alapján
IRÁNYELVEK ÉS ZENEI KÖNYVTÁRI NORMATÍVÁK A KÜLFÖLDI ÉS HAZAI TAPASZTALATOK ALAPJÁN dr. SKALICZKY Józsefné, a Zenei Könyvtárosok Szekciójának elnöke, a szegedi Somogyi Könyvtár osztályvezetője Előadásomban a következő három kérdésről lesz szó: 1. A könyvtár mint eszköztár, a könyvtár szerepe a változó világban. 2. A zenemű- és hangtári részleg szerepe ebben a tárban, a részleg helye a szakrészlegek sorában. A zenemű- és hangtári részleg és az audiovizuális eszközök kapcsolata. 3. Irányelvek a részlegek tervezéséhez és ellátásához. A jelenlegi helyzet és a követelmények összevetése. 1. Alapigazság és közhely, hogy korunk, világunk új és fokozott — ha úgy tetszik felfokozott - fejlődése új és új feladatok elé állítja mindazokat az intézményeket, oktatásiakat és művelődésieket egyaránt, ahol ennek az új világnak a jelenlegi és jövendő benépesítőit, lakóit képezik, nevelik, vagy ahol éppen az önművelés módjait teremtik meg. Egyaránt probléma ez Amerikában és a Szovjetunióban, a szocialista és a kapitalista országokban. Claude Aubry író, az Ottawai Public Library igazgatója mondotta egy könyvtáros gyűlésen: „Ha egy könyvtárnak, akár kicsi, akár nagy, nem sikerülne alkalmazkodnia a ma és a holnap táguló világa változások által meghatározott élet- és tanulási formáihoz, az azt jelentené, hogy föladja a nyilvános könyvtár alapvető funkcióit." Tulajdonképpen nem történik más — azaz kell, hogy történjék - a könyvtárak esetében sem, mint az iskolákban. Ez utóbbi napjainkban kezd megvalósulni, vagy teszi az első lépéseket a megvalósulás felé. Arról van szó, hogy az iskolában a tanár feladata elsősorban nem a saját tudásának átadása, tehát a tanítás, hanem a tanulás irányítása. Ha jól utána gondolunk, minőségi különbségről, szerepváltásról van szó. A passzív befogadóból aktív tudóshabzsolót kell nevelni. Nézzük ezt a könyvtár esetében. A tárolási, a megőrzési szerepből a mozgékony, korszerű könyvtárnak egyre inkább az átadást, a hozzáférhetőséget, a sokszínűséget kell fontosnak tartania, biztosítania. Nem utópiákat kergetek, mint ahogyan Kamarás István sem azt teszi írásában, mégha sok-sok játékos, utópisztikus fordulattal tűzdeli is. A Mozgó Világ 1976/1. számában „Látogatás a házban" címmel ír a jövő eszköztáráról, a jövő könyvtáráról. Funkciójaként a következőket határozza meg: nemcsak a tároláskölcsönzés, hanem a közvetítés, informálás, katalizálás-motiválás is feladata. Ezt Zircz Péter a Könyvtárosban még a többszintű tudományos tevékenységgel, illetve ezek szolgálatával egészítette ki. ,,A könyvtár mint eszközközpont" c. cikkében (Könyvtáros, 1977/4.) Sallai István arra a kérdésre keres választ, hogy a jövő könyvtárosa, aki majd egy komplex művelődési intézményben foglal helyet, milyen is lesz? Kiemeli az oktatás és a m