Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1977 (Budapest, 1978)
A IX. Vándorgyűlésen, Budapesten elhangzott előadások - Dr. Héberger Károly: Az oktatás és a könyvtárak
Sok helyütt iskoláinkban mindehhez még nincsenek meg a szükséges feltételek. Ugyanakkor sok lehetőség nyílik a közkönyvtárak oktatási célú igénybevételére. E téren már jelentős eredmények is születtek: örömmel említem az egri Megyei Könyvtár jó tapasztalatait, szépen kidolgozott gyakorlatát. 8 Az órák a könyvtárban már nem tekinthetők új megoldásnak, valami olyannak, ami idegen az oktatástól, sőt a könyvtár a maga környezetével, hangulatával ideális otthont nyújt az ismeretszerzéshez, az ismeretek elmélyítéséhez, az önálló munkához. ,,A könyvtár az az optimális pedagógiai színtér, amely a leggazdagabb választékát biztosítja azoknak a munkaeszközöknek, amelyek leginkább alkalmasak az ismeretek alkotó tevékenység útján való elsajátítására," 9 A könyv és könyvtár egyidejű használatára a könyvtárban tartott tanórák nyújtanak kollektív lehetőséget. E módszer alkalmazása azonban igényli a könyvtárhasználati ismeretek oktatását és gyakorlatát. ,,A könyvtári környezetben - szabályos könyvtári rendszerben — elhelyezett könyvek, intenzívebben fejlesztik a könyvhasználati szokásokat is. A könyvtárban önállóan kiválasztott könyv használata mindig fejlettebb készségszintet jelez, mint egyetlen kézbe adott könyv kijelölt részének a feldolgozása." 10 Minél magasabb szintű az oktatás, annál bonyolultabb a könyvtárhasználat, hiszen az egyetemi és főiskolai oktatásban az egyszerű könyvtárhasználati — tulajdonképpen technikai - ismeretek mellett a hallgatókat az irodalmazás racionális módszereire s az irodalom önálló, alkotó kutatási tevékenységére kell megtanítani. A könyvtárhasználat a jövő pedagógusának nevelésében külön is fontos szerepet kap, mivel a tanulók könyvtárhasználati készségének kifejlesztése szaktanári feladat. A tapasztalatok e téren — sajnos - nem kedvezőek. A középfokú oktatási intézmények pedagógusai és az iskolai könyvtárosok azt tapasztalják, hogy az általános iskola nem készítette fel a tanulókat eléggé a könyvtárak használatára; a tanulók jelentős része nem szeret olvasni, s ez nehezíti a pedagógiai tevékenységet. Az egyetemek és főiskolák úgyszintén azt tapasztalják, hogy a középiskolák sem fejlesztik ki a tanulókban az irodalom önálló feldolgozását, s olyan alapvető kérdésekben, mint a könyvtári katalógusok használata, jelentős hiányokat tapasztalunk. Az egyetemek könyvtárai ezért könyvtárhasználati oktatást tartanak helyszíni bemutatókkal, tájékoztatók közreadásával, mert e nélkül az egyetemi hallgatók tanulmányi munkája el sem képzelhető, örömmel számolhatunk be arról, hogy hazánk 18 egyeteme közül 14-ben a könyvtárak aktív közreműködésével folyik valamilyen formában irodalomkutatási oktatás. Azt tapasztaltuk, hogy ez a fajta oktatás akkor a leghatékonyabb, ha kapcsolódik a hallgatók valamilyen konkrét feladatához, mint amilyenek például az évközi tervezési feladatok, a szemináriumi kiselőadások, a laboratóriumi kísérletek, sok helyütt a tudományos diákköri témák vagy a szakdolgozatok és a diplomatervek. A könyvtáraknak az irodalmazási ismeretek oktatása során arra kell ügyelniük, hogy a módszerek begyakorlása az irodalom adta lehetőségek széles skáláját ismertesse meg a hallgatókkal, ugyanakkor azonban a konkrét témához nyújtson tényleges segítséget. Ez esetben ugyanis a hallgatók érdekeltté válnak a gyakorlati tevékenységben, nem érzik idegennek, feleslegesnek az irodalmazási ismereteket. S valóban, a kérdőíves felmérések is ezt bizonyítják. 11 A könyvtárak fontos feladata a politikai nevelőmunka sajátos eszközeivel való olyan támogatása, mint például: az aktuális politikai események figyelemmel kísérése a napi sajtó és a hetilapok biztosításával, az esztétikai nevelést is elősegítő kiállítások rendezésével, az élményt nyújtó író—olvasó találkozók megszervezésével, 38
