Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1976 (Budapest, 1977)

A VIII. Vándorgyűlésen, Nyíregyházán elhangzott előadások - Dr. Marinovich Endre: A könyvtárak és a közönségkapcsolatok

Az, hogy a közönségkapcsolatok ápolása magatartásforma, megmutatkozik abban is, hogy a könyvtár számára mindenki közönség. A könyvtári épület előtt elhaladó járókelő, a telefonon, a személyesen vagy írásban érdeklődő. Éppen ezért a külső szemlélő — mint a könyvtár közönsége — szempontjából nagyjelentőségűvé válhat sok apróság. Ide tartoznak: az olvasókkal foglalkozók elutasító vagy szolgálatkész magatartása, a hivatalos levélpapír külső alakja, a levelezés formája és stílusa, az ügyekkel való foglalkozás milyensége, gyorsasága. A könyvtár megnyerő külseje, az olvasókkal foglalkozó munkatársainak dinamikus magatartása vonzó hatást gyakorolhat a közönségre. Ezt fokozhatja az a légkör, amit a berendezés és a könyvek elhelyezése jelent. Olyan összbenyomást gyakorolhat, amelyben az olvasó otthonosan érzi magát és szívesen keres fel újból is. Láthattuk, hogy a közönség különböző csoportjaival való kapcsolattartás a tájékoztatás eszközeivel nemcsak egyirányú, hanem kétirányú folyamat, hiszen nemcsak a vezetés informál „lefelé" és a könyvtár egésze „kifelé", hanem az eközben kiváltott reakciókat, véleményeket és ellenvéleményeket is vissza lehet csatolni. A visszafelé áramló információk a környezet reakcióit tartalmazzák. A tájékoztatásnak a környezetben, a közvéleményben kifejtett hatását az intézmény abból a célból vezetheti vissza önmagához, hogy a megtett vagy tervezett intézkedéseket ellenőrizze, korrigálja. A tájékoztatásnak ezt a fajta visszavezetését a híradástechnikából kölcsönzött fogalommal „visszacsatolás"-nak nevezzük. A könyvtári munka közönségkapcsolatait a kommunikációs eszközök közvetítésével, segítségével fejthetjük ki. A kommunikációs eszközök osztályozása többfajta szempont szerint lehetséges, jelen esetben csoportképző ismérvként a kommunikáció típusát használtuk. Ezek szerint megkülönböztetjük a személyes, a csoport-, és a tömegkommunikáció eszközeit. A könyvtárak gyakorlatában a személyes kommunikáció írásban vagy szóban történhet. Az írásos kommunikáció (levelezés, tájékoztatók, ajánlójegyzékek stb.) szabályai rendkívül egyszerűek: mégis, a jelenlegi gyakorlat sok kívánnivalót hagy maga után. Valamennyi, a könyvtárnál készülő, személyes felhasználásra kerülő írásos anyagnak közös tartalmi és formai követelménye van. A tartalom legyen világos, udvarias, nyelvileg helyes, érvelésében megalapozott, és valóban személyhez szóló. A formai alapelvek is rendkívül egyszerűek: kifogástalan külső alak, helyesírási és gépelési hibák nélkül. Az írásos kommunikációnál komplexebb feladat és több felkészültséget igényel a személyes tájékoztatás eszközeinek alkalmazása. Ez lehet egyszerű információ, felvilágosítás, de válhat bonyolult vitává is, ahol két személy szellemi küzdelmet folytat valamely kérdés eldöntésére. A könyvtárak életében a csoportkommunikációnak három olyan fajtája van, amelyről részletesen is szólni érdemes. Ezek: — a rendezvény-típusú tájékoztatás (konferenciák, szimpóziumok, kerekasztalbeszélgetések, stb.); — a speciális nyomtatványok; — a zártterületi hirdetmény. A rendezvények célját világosan kell látni a szervezés első pillanatától kezdve és e célnak kell alárendelni a rendezvény típusát is. Fontos, hogy a konferenciát rendező könyvtár a rendezvény témájában a legkorszerűbb és naprakész ismeretekkel rendelkezzék és azokat adja tovább. Nem szabad szem elől téveszteni a 26