Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1975 (Budapest, 1976)
A VII. vándorgyűlésen, Egerben elhangzott előadások - Dr. Balázs János – Dr. Györe Pál: A könyvtárosi hivatásetika kérdései különös tekintettel a természettudományi, műszaki és mezőgazdasági könyvtárakra
ző szerepe itt különösképpen előtérbe kerül, a könyvtárosnak nem kis szervezeti erőfeszitéseket kell tennie a nehézségek áthidalása érdekében. A könyvtáros intézményen belüli koordinációs tevékenysége eleven, gyors és határozott munkatempót és erélyt mutatva tud csak hatékonyan érvényesülni ezekben a könyvtárakban, ami egyre inkább a modern könyvtári élet és a korszerű könyvtáros jellegzetes munkastilusbeli és hivatásbeli vonásává kell hogy érlelődjék. Azt sem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a dokumentációs munka komolysága, színvonala az e területen dolgozóktól rendkivül nagy felelősséget és szakmai elkötelezettséget, azaz etikus magatartást igényel. Ugyanazt a dokumentumot fel lehet tárni szinte semmitmondóan, a magától értetődő vonások kiemelésével. Sok esetben a dokumentátor, a referátor lelkiismeretén múlik a színvonal, mivel az idegen nyelv és a referálandó anyagok nagy tömege az ellenőrzés hatékonyságát igen megnehezíti. Mint emiitettük, e könyvtárak az olvasószolgálati és tájékoztatási tevékenység feladatait gyakran más könyvtárak és tájékoztatási intézmények szolgáltatásaira támaszkodva tudják megoldani. Természetesen a kooperáció egzisztenciálisan csak azok előtt a könyvtárosok előtt jelentős és nélkülözhetetlen igazán, akik hivatásuk elkötelezettjeiként abban a szellemben végzik munkájukat, hogy a könyvtár feladata, hogy minden feléje tolmácsolt könyvtári és információs igény esetében szolgáltatást, tájékoztatást nyújtson az igénylőnek, még akkor is, ha ez az igény voltaképpen feladatkörén kivül esik. Ugyanis ez utóbbi esetekben is meg kell adnia az igény kielégítésére hivatott intézménnyel kapcsolatos útbaigazítást. (Ez az un. referral szolgálat!) A legtöbb igény általában nem ilyen, hanem a könyvtár illetékességi körébe tartozik, és annak teljesítése más intézményekkel való együttműködést igényel. A Magyarországon kialakult hálózati és hálózatközi együttműködési lehetőségek szervezetten is biztosítják a kooperációs törekvések realizálását. A kérdés hatékony megoldásának azonban a sok területen már meglévő jogi rendelkezések, kötelezettségek mellett fontos etikai igényei, illetve feltételei is vannak. Tudomásul kell vennünk, hogy a kooperáció egyben bizalom kérdése is. A kooperációt vállaló intézményeknek egymással szembeni kötelezettségeiket nem vonakodva, hiányosan és időbelileg rendkivül megkésve kell teljesíteniük, mert ez a bizalom aláásásához vezet. A bizalom az igényeknek pontos, gyors teljesítésével alapozható meg. Az időtényező itt is döntő, amint azt már számos más kérdéssel kapcsolatban is hangsúlyoztuk. S ebben a könyvtárvezetésnek még nagyon sok a tennivalója. A vezetésnek elvi kérdést kell csinálnia minden kooperációs kérdés teljesítéséből a bizalom megteremtése és megtartása érdekében, tehát erkölcsi motivációból; ezen a téren megalkudni nem lehet, ha a jogszabályok lehetőségeit a bizalom erkölcsi bázisaira akarjuk helyezni, illetve ezzel is megerősíteni. A tájékoztatási tevékenységgel kapcsolatban még egy fontos, a természettudományi, műszaki és mezőgazdasági könyvtárakban gyakorlatilag is jelentős kérdésre hivjuk fel a figyelmet. Lelkes könyvtárosok esetében néha előfordul, hogy tájékoztató munkájuk során információk és dokumentumok sokaságával valóságos ostrom alá veszik az olvasót, olyanokkal is, amelyekre semmi szüksége nincs, mivel azokhoz egyéb kapcsolatain, illetve információs csatornáin keresztül már hozzájutott. Az informatikai szakirodalom is élénken foglalkozik ezzel a kérdéssel és hangsúlyozza, hogy a könyvtári szakirodalmi tájékoztatás csak egyik formája a tájékoztatásnak, de nem az egyetlen, sőt lehetnek olyan esetek is, amikor nem is a legfontosabb, hanem csak kiegészitő vagy ellenőrző szerepe van. Az egyik külföldi szerző, Paisley (1) egyik tanulmányához felhívja a figyelmet arra, hogy a tájékoztatandó személyek néha 8-10 olyan információs körnek is részesei, amelyekből a részükre szükséges információkat meritik, ezek közül csak az e40
