Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)

Önálló közlemények - Haraszthy Gyula dr.: Könyvtárosképző tanfolyamok a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének rendezésében

résztvevőből 74 fővel képviseltették magukat,

32 hanem a szakkönyvtárak képviselői is. Véleményüket ismét Káplány Géza fejtette ki a leghatározottabban. Érdemes felidézni néhány gondolatát.-33 „...A most végződő... könyvtárosképző tanfolyamunk határkövet jelez a magyar könyvtárosság történetében, de különösen nagy fontosságú a hazai szakkönyvtárak tekintetében... A magyarországi szakkönyvtárak helyzete mindig siralmas voít s részben még most is az... Pedig — nem érintve a nagy könyvtárak örök értékét és becsét - a szakkönyvtárak ma talán fontosabbnak látszanak. A világgazdaság mai helyzetében... a technikai haladás, az ipari és mezőgazdasági termelés terén mind szakiordalomra utal. A szakirodalom felvilágosítást, tájékoztatást, útmutatást, kenyeret ad a kereső, kutató ember kezébe! A most végződő első könyvtárosképző tanfolyam jótétemény volt a szakkönyvtárak fiatal személyzetére nézve is; láttak, sokat tanultak, tapasztaltak... De ezenkívül bizonyára még valami fontosat nyertek, mit úgy hívunk: könyvtárosi öntudat." A világháború gondjai és bajai között sem hagyta elaludni az Egyesület a képzés gondolatát, de folytatására nem kerülhetett már sor. Witzmann [Veredy] Gyula, az Egyesület főtitkára így számolt be ezekről a nehézségekről:

34 „Anyagiak híján és a háborús személyzeti nehézségek folytán új könyvtárosképző tanfolyam rendezéséig nem lehetett eljutni. így a könyvtárosképzés intézményesítésére még hosszú út vár, de a kérdés továbbra is a választmány szívügye." Egyelőre - úgymond a főtitkár — azzal foglalkoznak, hogy a tanfolyamot kiegészítő és pótló könyvtártani kézikönyv megírásának feltételeit valahogy biztosítsák s az Egyesület elnöksége az eddigi vizsgakérdések alapján időnként vizsgáztassa a jelölteket.

35 Néhány további - különösen a szakosodás irányába mutató -javaslat is felmerült. Ezek közül kiemeljük Káplány Gézának a negyvenes évekből származó javaslatát: a természettudományok és az alkalmazott tudományok körébe eső szakkönyvtárak könyvtárosi szakszemélyzetének képzéséről az egyesület által szervezett könyvtárosképző tanfolyamok keretében történjék gondoskodás.

36 A képzés ügyét annyira szívén viselő Fitz József 1945 májusában — bár rezignált hangon — még egyszer visszatért az Egyesület meg nem szűnő erőfeszítéseire.

37 Arról írt, hogy az állami támogatásra ugyan biztatást kaptak a minisztériumtól, a Vkm. a kinevezéseknél „időnkint tekintetbe vette" a tanfolyamokon nyert végbizonyítványokat, 1944 folyamán még 2000 pengőt is kiutalt az Egyesületnek tanfolyami célokra, de - vonja le a reális végkövetkeztetést — az „ilyen elképzelésű" támogatás nem fogja az eddigi magyar könyvtárosképzés esetlegességét, bizonytalanságát megszüntetni, rendszerességét biztosítani. Ezt a rendszertelenséget kizárólag új korszak szüntethette meg: a felszabadulás utáni demokratizálódó, majd a szocialista fejlődés útján meginduló magyar könyvtárügy. • Befejezésül a tanfolyam utóéletéhez tartozik az is, hogy a jegyzetek formájában kiadott előadások szövegét az 1945 után pályára lépő könyvtárosaink is nagy haszonnal forgatták, megbízható tárgyi anyagát, nem egyszer korszerű szemléletet tükröző, sőt haladó jellegű megállapításait sikerrel építhették bele könyvtári munkájukba. 56