Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)

Önálló közlemények - Haraszthy Gyula dr.: Könyvtárosképző tanfolyamok a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének rendezésében

A „gyakorlati könyvtártan" előadója Dávid Antal, a Fővárosi Könyvtár aligazgatója volt. Színes, lebilincselő óráin a hallgatók ma is időszerű gondolatokkal ismerkedhettek meg. Nem volt véletlen, hogy Szabó Ervin könyvtárában még ebben a korszakban is élt a legjobbak elméjében és könyvtárosi szemléletében — hamu alatt parázs! — a magyar könyvtárügy eme nagy vezéralakjának öröksége. Képlány Géza, a Technológiai Intézet Könyvtárának haladó szellemű, modern vezetője ekként jellemezte Dávid előadásait:

27 „A hallgatók körében ez az előadássorozat a legnagyobb népszerűségnek örvendett. Jellemző, hogy ez az orientalista tudósunk, mintegy szabályt megdöntve, mennyi gyakorlatisággal s praktikus tapasztalattal rendelkezik..." De nemcsak a gyakorlatiasság jellemezte Dávid Antal előadásait, hanem haladó jellegű, demokratikus könyvtári szemlélete. Nem elsősorban azért, mert ő ismertette meg hallgatótáborát S. R. Ranganathan híres könyvtári öt parancsával (pl.: „a könyvtár a kultúráért és kulturális előhaladásért van, nem a könyvtárosért és nem is azért, hogy könyvtár legyen"), hanem a modern könyvtárra vonatkozó egész eszmerendszerével. íme, néhány olyan gondolat, amely nagy visszhangot váltott ki hallgatóiban: — „a könyvtáros ne legyen szaktudós; a jó könyvtáros érdeklődésének ki kell terjednie az egész életre, mert a könyvtár maga az élet!" — „a könyvtár nemcsak gyűjtemény — nem öncél —, hanem hogy felhasználható legyen, válogatásra, szelekcióra van szükség." — „a jó beszerző minden tudomány iránt érdeklődjék, de egyetlen tudományt se tartson feleslegesnek." — „a [könyvtáros] erkölcsi jellegzetessége legyen: a szolgálat szelleme." — „...az egész könyvtár legszebb, legérdekesebb, legfontosabb, leginkább összefoglaló szervezete a referenceszolgálat: ebben az osztályban csúcsosodik ki az egész könyvtári szolgálat. Ez az a szerv, amely pontosan azt a feladatot hajtja végre, amelynek betöltésére a könyvtár hivatott, amiért a könyvtárat létesítették... Hogy ezt a magasabbrangú célját hogyan éri el a reference-osztály, az mindig attól függ, hogy kik azok, akik ott dolgoznak és mennyire állnak feladatuk magaslatán... Ez az osztály az, ahol a könyvtáros megszerezheti magának azt a bizonyos „szerény halhatatlanságot". — „ami azt a kérdést illeti, hogyan kell a nyilvános szolgálat minden egyes fokán az embereket kezelni, erre vonatkozóan azt mondhatjuk, hogy hihetetlen megértést kell magunkban kifejleszteni az emberi gyengeségek iránt." — „...a nyilvános szolgálat lelke a katalógus... A könyvtárosnak minden bibliográfiai felvilágosítás-adásban rendkívüli segítségére van a szakkatalógus; a referens tisztviselőnek saját könyvtára szakkatalógusával a legszorosabb állandó kapcsolatban kell állania." Gormpp Alisz igen nagy tüdás-anyagot logikus rendben föltáró előadásaiból két fontos elvi jellegű megállapítást vihettek magukkal saját könyvtáraikba hallgatói: egyrészt a könyvek összegyűjtött tömegét elrendezésük és a rájuk vonatkozó katalógusok teszik könyvtárrá, másrészt pedig a katalógusra vonatkozó tudnivalók, a katalógusfajok elmélete, a címleírás szabályai a könyvtári ismeretek tulajdonképpeni ABC-je. M. Buday Júlia — az akkori Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ egyik vezető munkatársa — a könyvtárak együttműködésének akkor még egyáltalán nem magától értetődő fontosságáról szólt, és e kooperáció módszereit és eszközeit ismertette. „Mind szükségesebb, hogy úgy a belföldi könyvtárak egymás között, mind pedig az egész világ könyvtárai egymást segítsék s közös akarattal, közös munkába kapcsolójának bele." Az ő előadásának is az volt a kiindulópontja, hogy a könyvtár a közönségért van s az a hivatása, hogy az olvasót, a kutatót segítse munkájában. Ezért ismerteti a nemzetközi kiadványcse54