Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)
A VI. Vándorgyűlésen, Pécsett elhangzott előadásokból - Skaliczky Józsefné: Zenei és hangtári részlegek szervezése a közművelődési könyvtárakban
szükség akkor, ha a részleg nem elégszik meg a helybenhallgatás adta olvasószolgálati teendőkkel, és a már előbb említett rendezvényeket, kiállításokat is szervezi, kiadványokat is tervez, műsorokat készít és állít össze. Technikus nemcsak azért kell, hogy az állandó karbantartást megoldja, hanem azért is, hogy az átjátszásokat, a kérések szerinti magnóraásolásokat lebonyolítsa. Ha érre külön munkaerőt — tehát technikust — nem tud beállítani a könyvtár, a könyvtárosok képtelenek ellátni a fokozódó igényeket. Összefoglalva tehát: egy A-típusú könyvtárban: két felsőfokú tájékoztató könyvtárosra és egy technikusra van szükség abban az esetben, ha a feldolgozást a feldolgozó csoport megoldja. (Ha nem, egy feldolgozó könyvtárossal kell növelni a részlegben dolgozók számát.) Az előadás elején felvázolt négy kérdéscsoportból a harmadik az egységesítés gondolatával foglalkozott. Tulajdonképpen, míg ennyi mindent megbeszéltünk, akarva-akaratlanul erről is szó volt. Beszéltünk a feldolgozás egységesítéséről, a személyi feltételek egységesítéséről, és Földi Egon kiadványa is azért született, hogy egységes gépállományt alakíthassunk ki a részlegekben. Míg ez kialakulhat, áthidaló megoldásként hadd javasoljam a Hajdú-Bihar megyei könyvtárakban bevált módszert a könyvtárközi kölcsönzés kialakítása érdekében. Minden olyan könyvtár, amely igényt tart erre a szolgáltatásra, szerezzen be egy sztereo Tesla magnetofont. (Azért ezt, mert nem nagyon drága, és általában kapni is lehet.) így, ha kissé kezdetleges formában is, de ez a kérdés megoldódik, ha azonos típusú a felvételt és a lejátszást biztosító készülék. Talán itt kellene beszélnünk a KC-ről, bár mindjárt hozzá kell tennem, hogy komoly anyagi támogatás nélkül nem lehet megvalósítani, és nem is egy ilyen jellegű társadalmi szerv feladata. Ránk vár azonban a könyvtárak közötti együttműködés, a zenei részleg és a városban lévő zenei intézmények, zeneiskolák közötti együttműködés kidolgozása. Kondor Istvánné írja az új könyvtári törvényerejű rendeletet ismertetve a Könyvtáros 1973. évi 9. számában: „A korszerű könyvtár már nem lehet elszigetelt intézmény, amely csak saját erőforrásaira támaszkodik. Napjainkban nő az egységes könyvtári rendszer jelentősége, mert minél nagyobb a dokumentumtermés, annál inkább csak a könyvtárak egymással összefüggő, egymást kiegészítő rendszere révén valósulhat meg a könyvtári ellátás." Akik tavaly részt vettek a zenei szekció miskolci vándorgyűlésén, emlékezhetnek hogy Forrai Magdolna az előadásában többek között éppen a közművelődési könyvtárak zenei részlegei és a zeneiskolák könyvtárai közötti szoros együttműködés fontosságát hangsúlyozta. De nemcsak a zeneiskolákra kell gondolnunk, hanem arra is, hogy működik-e városunkban önálló zenekar, van-e színház, van-e a kóruséneklésnek hagyománya, pontos, hogy ismerjük kottatáraikat, hogy állományukat velük is megbeszélve alakítsuk ki, hogy szerzeményezésünkkel az ő munkájukat is segítsük. Ezt az egymásra figyelést Kondor Istvánné az előbb idézett cikkében így fogalmazta meg: „A könyvtárak együttműködése a tervezet értelmében a bevált és már hagyományossá vált hálózati együttműködésen kívül szakterületi és területi elvű együttműködési körök, valamint más, eseti együttműködési formák révén valósítható meg."
