Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)
Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Kéki Béla: Stílusirányzatok századunk magyar könyvművészetében
Szecesszió és könyvművészeti törekvések Magyarországon A preraffaeliták mozgalmából kinövő szecesszió országonként más-más néven vált ismertté, nevezték liberty style-nek, art nouveau-nak, Jugendstilnek, de egyformán viharos gyorsasággal hódított nemcsak Európában, hanem Amerikában is. A művészek nyilván belefáradtak a történeti stílusok minden eredetiséget kizáró, ötlettelen másolásába, s ezért túlhabzó lelkesedéssel fogadták a szecesszió elvont szépségeszményét és új formakincsét. A hangsúly ugyanis a tartalomról teljesen áttevődött a formai elemekre. A szecessziós stílusú épületek terveiben alig találunk új szerkezeti megoldásokat, ellenben a homlokzatokat elborítja a növényi ornamentika, s az erkély- és lépcsőkorlátokat a hullámzó vonalú indadísz. Jóllehet Morris és a németországi Jugendstil mestereinek munkáiban még fellelhetők a historizálás elemei, ennek ellenére hamar tisztázódott, hogy a szecesszió lényegében hangos tiltakozás az eklekticizmus minden formája ellen. A hazai szecesszió építész- és iparművész-képviselői szintén a historzálás ellenfeleiként léptek fel. A szecesszió térhódítását nálunk meggyorsította Walter Crane 1900 októberében Budapesten megrendezett, páratlanul nagyméretű kiállítása. Walter Crane-ról tudnunk kell, hogy Ruskin- és Morris-tanítvány volt, de túllépett mesterein. Felismerte a kor szükségleteit és a technikai fejlődésben rejlő lehetőségeket, s éppen ezért ő már nem zárkózott el az iparművészeti tárgyak sorozatgyártása elől, csak azt követelte, hogy a tömegcikként gyártott bútorok és használati tárgyak terveit művészek készítsék. Emellett Európa-szerte nagy hatást tett az a mély meggyőződéssel hirdetett véleménye, hogy a művészetek csak a népművészetből újulhatnak meg, annak formáiból és motívumaiból meríthetnek új ihletet. Crane kiállításának, a külföldről érkező művészeti folyóiratoknak (főleg a bécsi Ver Sacrumnak) és a külföldet járó magyar művészek munkáinak hatására századunk elején egyre gyakrabban tűnnek fel a magyar könyvpiacon olyan kiadványok, amelyeknek a címlapján indákból, virágokból és levelekből komponált díszítést találunk. 1901-ben Szegeden a Dugonics Társaság kiadásában megjelent Sümegi Kálmán „Foszlányok" című elbeszéléskötete, címlapján a szerző nevét és a mű címét szeszélyesen kanyargó indadísz keretezi. 1904-ben Kriesch Aladár (1863—1920) festőművész, aki később Körösfői-Kriesch néven vált ismertté, négy előadást tartott a Műbarátok Körében Morris és Ruskin művészi törekvéseiről; a sikert és a széles körű érdeklődést igazolja, hogy az előadások szövege 1905 nyarán önálló kötetben látott napvilágot. 7 Természetesen mondanunk sem kell, hogy a könyv nyomdai kiállítása a szecessziós ízlést tükrözi. 1906ban Szabó Ervin előadást tartott a Társadalomtudományi Társaságban a szocializmusról, és e nagy fontosságú előadást a Népszava adta ki, címlapján annak a Nagy Sándor (1868— 1950) festőművésznek a szecessziós rajzával, aki Kriesch Aladárral együtt alapította a gödöllői művésztelepet. A legszebb szecessziós címlapokat azonban Falus Elek (1884-1950) tervezte, aki a Münchenben és Londonban töltött évek után hazatérve, főleg a Nyugat főszerkesztőjétől, Ignotustól kapott sok megbízatást. A Nyugat számára és a Nyugat kiadásában megjelent könyvek egész sorához tervezett címlapot. Több Ady-kötet (Szeretném, ha szeretnének, A minden titkok versei, Vallomások és tanulmányok) első kiadása, valamint Ignotus „Színházi dolgok", Balázs Béla „A vándor énekel", Móricz Zsigmond „Az Isten háta mögött" és Tóth Árpád „Hajnali szerenád" című könyve tűnt fel annak idején a könyvesboltok kirakatában Falus Elek rajzolta címlappal. Mindegyiken uralkodott a növényi ornamentika. Faluson kívül Lesznai Anna és Kozma Lajos is végzett grafikusi munkát a Nyugat 50
