Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Makkai László dr.: A könyvtártörténetírás művelődéstörténeti módszerei

persze a közkönyvtárak, de néha magánkönyvtárak is (pl. I. Rákóczi György és fia, Rákóczi Zsigmond vagy Ráday Pál és Gedeon két-nemzedéki könyvtárai, melyek később közkönyvtárrá lettek). A fenti példák arra is figyelmeztetnek, hogy a legtöbb könyvtár, még az egy-nemzedékinek tekinthetők közül is sok. tulajdonképpen nem egyes könyvekből, hanem kisebb-nagyobb állagckb*'•', rászkönyvti:„xból tevődik össze, mint ahogy a beszéd sem hangokból vagy szavakból, hanem mondatokból áll. Ezeknek a részegységeknek külön története éppen olyan érdekes, sokatmondó, mint összekapcsolódásuk folyamata Előfordul az is, hogy egy könyvtár éppen megfordítva, nagyobb könyvtárból kiszakadva jön létre, tudatos kiemelés vagy véletlen révén. A részegységek általában beépülnek a könyvtár profiljába, de már beépülésükkor is módosíthatják azt, sőt a főprofiltól eltérő valóságos új sarjadási gócot képezhetnek benne. Jó példa erre a debreceni kollégium nagykönyvtárában a számottevő americana-réizleg létrejötte. Joggal csodálkozhatunk azon, hogyan van meg ebben a XVI. száfcad közepén kialakulni kezdő gyűjteményben Amerigo Vespuccinak az akkor nemrég felfedezett új kontinensről szóló és annak nevet adó útleírásából az első, igen ritka kiadás. Nos, nem a kortárs magyarok érdeklődéséből, hanem a XVIII. század első harmadában élt sokoldalú, szenvedélyes könyvgyűjtő: Maróthi György professzor érdeméből, aki azt-külföldön megvette és hazahozta. De a későbbi könyvtárgyarapítókat ez arra buzdította, hogy americanákat szerezzenek be, s így keletkezett az iskola tanítási profiljától ugyan nem idegen, de mégis eléggé távol álló szép gyűjtemény. Ha tehát a könyvtárak információs profilját nagymértékben meghatározzák is a létrehozó és használó egyén vagy közösség alapvető információs szükségletei, emellett sok múlik a véletleneken is, melyeknek kiderítése a könyvtártörténet egyik érdekes feladata. Tisztában lévén a könyvtárak keletkezési és fejlődési folyamatának a fentiekben vázolt bonyolultságával, az eredeti alkotóegységekre való visszabontás feladatával, a könyvtártörténeti kutatás másik nagy kérdéskomplexumával, a forrásokéval és azok kritikájával kell szembenéznünk. Aki még nem találkozott ezzel a problémával, azt hihetné, hogy a minden kérdésre választ adó forrás maga a konkrét könyvanyag. Merem azonban állítani, hogy a könyvtártörténész számára a tényleges könyvállomány legalább annyi csapdát tartogat, mint amennyi megbízható felvilágosítást nyújt. Egy példa - megint csak az általam legjobban ismert debreceni kollégiumi nagykönyvtárból. Ritka teljességben együtt található benne Kopernikusz „De revolutionibus..." c. korszakalkotó művének, valamivel korábban megjelent szögmértani értekezésének, s a nagy felfedezésről elsőként hírt adó Rheticus „Brevis narratio"-jának első kiadása. Ebből azt a következtetést vonhatná le valaki, hogy lám, Kopernikuszt már a XVI. század közepén ismerték Debrecenben. Ha azonban kézbe vesszük magukat a könyveket, kiderül, hogy a „De revolutionibus..." ugyan valóban magyar ember kezében volt már a megjelenése után három évvel, 1546-ban, de nem valamelyik debreceni professzoréban, hanem a Bécsben élő Zsámboki János neves magyar humanistáéban, aki érdekes széljegyzetekkel is ellátta, tőle meg a nagyszombati jezsuitákhoz került, akik végrehajtották benne a pápai index által megkövetelt törléseket, s csak később, alighanem Maróthi György már említett könyvtárgyarapító tevékenységének köszönhetőleg jutott Debrecenbe, ahol a híres Hatvani István professzor sajátkezűleg helyreállította a jezsuiták által megcsonkított eredeti szöveget. Kopernikusz könyvének ez a művelődéstörténeti szempontból is sokatmondó, viszontagságos útja jól mutatja, hogy a tényleges könyvállománynak csak akkor van a könyvtártörténész számára teljes forrásértéke, ha darabról-darabra ki tudja mutatni, melyik mikor, milyen körülmények közt került be az illető könyvtárba. Márpedig egy ilyen, a könyvek egyenkénti kézbevételét feltételező 3-