Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Tarnai Andor dr.: A bibliográfia mint új kutatások ösztönzője

tátik pl. annak felismeréséhez, hogy az „Angliai országban levő salernitana scholának" egészségi szabályai c. magyar nyomtatvány a latin Schola Salernitana c. latin mű fordítása, mely Petriknál (V. 528) Joannes de Mediolano neve alatt található, vagy hogy a Fasciculus myrrhae c. irat nem lehet egyszer Scheffcsik Marcelluszé, másszor Szent-Györgyi Raymundusé, mert ilyen című művet már 1701-ben Bécsben publikált Babczánsky Ferenc (RMK III, 4284), megjelent 1718-ban és 1748-ban, s ugyanezt fordította magyarra Tóth Fábián Egy kötés mirha címmel (Sopron 1757): egészen bizonyos, hogy a művet egyik hazai szerző sem írta, de ugyanilyen bizonyos, hogy külföldi írótól származik; feltehetően egy franciskánustól, ha minden itthon kiadója és egyetlen magyar fordítója ferencrendi volt. Azt hiszem, a XVIII. századi bibliográfia már eddig is számottevő, de a jövőben még inkább hasznosítható eredményeit eléggé kiemeltem ahhoz, hogy az említett néhány hiányosság senki előtt nem rontja le a Petrik V. kötetének kimagasló értékét. Az itt-ott, nagyon szórványosan előforduló hibák megemlítésével egyedül arra akartam felhívni a figyelmet, hogy egy ekkora méretű vállalkozáshoz nem lenne szükségtelen a XVIII. századi művelődés kutatóit segítségül hívni, akik a nyomtatványok egy részét tartalmilag ismerik. Én magam, mint irodalomtörténész, a legnagyobb készséggel állnék a szerkesztőség rendelkezésére, s azt hiszem, más szakmák művelői sem tagadnák meg az együttműködést.