Bisztray Gyula (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1935-1937 (Budapest, 1937)

I. ELŐADÁSOK - Pasteiner Iván: Magyar könyvtárpolitika

tőleg ennek jogutóda, a Magyar Nemzeti Múzeum tanácsa hivatott. Ez irányítja országos jellegű tudományos könyvtáraink egy részének legfőbb igazgatását ; közvetve ingerenciát gyakorol, és pedig a Bibliográfiai Központ révén a Múzeum szervezetébe nem tartozó tudományos könyvtárakra is; és végül az állami főfelügyeletet gyakorolja vidéki közkönyvtáraink felett s így a Tanács hatásköre közművelődési és tudományos könyvtárügyünk egész területére kihat. Elsőben közművelődési könyvtárainkkal, ületve — hogy a törvény nomenklatúráját használjam — vidéki könyvtáraink kérdésével kívánok foglalkozni. Már csak azért is, mivel e téren súlyos hiányokat és bajokat kell tapasztalnunk. E problémakör ismételten foglalkoztatta már annak idején a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségét is. Ily könyvtárak létesítése ügyében memorandummal fordult a vármegyei és városi hatóságokhoz és — amint Gulyás Pál 1917-ben megjelent „Könyvtári problémák

44 című értékes dolgozatában megállapítja — „ha a minden energiát lekötő világháború közbe nem jő, ma már tervezgetések helyett talán kész eredményekre mutathatnánk".

1 Mióta e megállapítás elhangzott, sajnos a helyzet nemcsak hogy nem javult, hanem rosszabbodott. Vidéki közkönyvtári hálózatunk egyáltalán nincs kiépítve. Számos városunk, sőt nagy és vagyonos városunk nélkülözi a közkönyvtári intézményt. Ahol pedig van közkönyvtár, ott ezek elhelyezése a legtöbb esetben a közkönyvtár hivatásához nem méltó, működése az új idők kívánalmainak nem felel meg és fejlesztése teljesen tervszerűtlen, esetleges. Már pedig e könyvtárak, amelyeknek az a hivatása, hogy az önképzést, tanulást és nemes szórakozást lehetővé tegyék, oly erőt jelentenek vidéki városaink lakosságának erkölcsi és szellemi művelődése tekintetében, amelyet nem nélkülözhetünk különösen manapság, amidőn ugyanezen társadalmi rétegek a legellentétesebb, sok tekintetben kifogásolható, szellemi és erkölcsi behatások alatt állanak. Főleg pedig nem szabad megengednünk azt, hogy az olvasni és tanulni vágyók szinte kizárólag a magánkölcsönkönyvtárakra legyenek utalva, minthogy ezek üzleti alapon állanak és könyvanyaguk kiválasztása tekintetében nemzetnevelő szempontok nem vezetik őket. A közkönyvtárak felállítása és fenntartása a helyi hatóságok feladata. Ezért a Nemzeti Múzeum Tanácsa felhívással 1 Gulyás Pál: Könyvtári problémák. 1917. 129.1. (Klny.: Múzeumi és könyvtári értesítő.) 7