Bisztray Gyula (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1935-1937 (Budapest, 1937)

I. ELŐADÁSOK - Szabó István: A levéltárnok gyakorlati problémái

A LEVÉLTÁRNOK GYAKORLATI PROBLÉMÁI* A kongresszus előkészítő bizottsága célul tűzte ki, hogy sorozatos előadások keretében alkalmat ad mindazoknak a gya­korlati kérdéseknek a megbeszélésére, melyek a levéltári mun­kában a levéltárnok előtt felmerülnek. E kérdések előtt a levéltár­nok igen gyakran habozva kénytelen állani. Jól tudjuk ugyanis, hogy e kérdésekre — egy szóval: a levéltárnoki hivatásra — elméletileg teljesen felkészülni szinte lehetetlen s hogy e felkészültséghez a mi kezelői és fogalmazói szakvizsgáink igen keveset nyújtottak. A képesítésről szóló jogszabályaink az Országos Levéltár tisztviselőitől és a törvényhatósági levél­tárak kezelőitől — kivéve a székesfőváros levéltári tisztviselőit — szakvizsgát ezidőszerint nem követelnek meg s nincs magyar levéltártani kézikönyv sem, amely itt-ott valami útba­igazítást, vagy legalább is elméleti indításokat adhatna. Tudva azt is, hogy az idegen kézikönyvek a legtöbb levéltárnok szá­mára már csak nyelvi akadályokból is hozzáférhetetlenek s hogy eltérő viszonyaink között különben sem igen alkalmaz­hatóak, megállapíthatjuk, hogy a levéltárnok hivatása kérdései­vel csupán a gyakorlatban s a törvényhatósági levéltárnokok — még az újabban előírt, feltétlenül gyömölcsöző egyévi országos levéltári gyakorlat után is — először már mint felelős vezetők találkoznak s így adott esetekben a helyes vagy helytelen meg­oldás választása jóformán egyedül ösztönüktől függ. Ezek a meggondolások vezették kongresszusunk elő­készítő bizottságát, mikor e gyakorlati levéltári sorozatot elindította. Terve szerint az időnként megismétlődő kongresz­szusokon, az elméleti sorozattal párhuzamosan futó gyakorlati sorozatban minden alkalommal egy-egy kérdéscsoport kerül * Felolvastatott a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egye­sületének kongresszusán a Levéltári Szakosztályban 1936. okt. 3-án. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom