Bisztray Gyula (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1935-1937 (Budapest, 1937)

I. ELŐADÁSOK - Dávid Antal: A könyvtárosok és levéltárosok testületi érdekei

lesz helyét megálló könyvtáros és levéltáros. Ennek igazságát külsőleg igazolja az a körülmény, hogy az eddigi szabályozási kísérletek mind eredményteleneknek bizonyultak és hivatalosan visszavonattak. így például a Fővárosi Könyvtár kötelező könyvtárosi vizsgája rövid ideig tartó gyakorlat után hamarosan eltöröltetett és a közelmúltban az országos levéltári fogalmazói vizsga is megszűnt. A művészetek különböző ágaiban annak végleges eldöntése, hogy ki volt igazán nagy művész és ki volt kontár, az utókort illeti meg. De, hogy kiket bocsássunk a könyvtári és levéltári pályára — mint ez intézmények kezelőit és leendő fejlesztőit — annak eldöntését igazán nem bízhatjuk az utókorra. Meg kell oldanunk a kérdést márcsak azért is, mert ennek rendezése nélkül reményünk sem lehet arra, hogy egyéb fontos függő kérdéseink kielégítő módon rendeztessenek. Térjünk át most a másik két legfontosabb függő kérdésre: a könyvtárosi és levéltárosi munka anyagi és erkölcsi ellenszolgáltatásának kérdésére. Minden munka értékelése két tényezőtől függ: i. a munkának a köz szempontjából mért pontosságától, 2. azoktól a fizikai vagy szellemi követelményektől, amelyeket a szóbanforgó feladat a munka elvégzőjével szemben támaszt. Ami az első tényezőt ületi, kétségtelen, hogy könyvtár és levéltár a közösség nagy gépezetében külsőleg szerény helyet foglal el. Ezzel szemben mindkét intézmény belső jelentősége már akkor is rendkívül nagy volt, amikor a közvélemény erre még nem eszmélt rá és jelentőségüket bizonyítgatni kellett. Ma már erre alig van szükség. Azok a nagy világproblémák, amelyeken a nemzetek sorsának intézői teljes erőfeszítéssel igyekeznek úrrá lenni, az élet sodrába állították a könyvtárakat és levéltárakat. Intézeteink ma a közösség politikai, kormányzati, közigazgatási, kulturális és gazdasági életének mozgalmaiban igen fontos szerepet töltenek be: a fegyvertár szerepét. Ami a másik tényezőt illeti, azokat a követelményeket, amelyeket a könyvtár és levéltár munkásaival szemben támaszt, meg kell állapítani: ahhoz, hogy valaki jó könyvtárossá és levéltárossá lehessen, a hajlamnak, tehetségnek és képzettségnek szerencsés kombinációja szükséges. Mindezzel szemben tény, hogy a könyvtáros és levéltáros munkájával alig áll arányban a nyert ellenszolgáltatás, főleg, ha ennek mértékét a külföld példáival vetjük egybe. Itt a maxi23