Bisztray Gyula (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1935-1937 (Budapest, 1937)

I. ELŐADÁSOK - Dávid Antal: A könyvtárosok és levéltárosok testületi érdekei

A KÖNYVTÁROSOK ÉS LEVÉLTÁROSOK TESTÜLETI ÉRDEKEI* A testületi érdek fogalma alá eső követelmények önként válnak szét két nagy csoportra, amelyek mint szolgáltatás és ellenszolgáltatás egymás függvényei. Nemcsak fogalmilag, hanem történeti okokból is az elsőből, a szolgáltatásból kell kiindulnunk. A testületi érdek tudniillik abban a pillanatban jelentkezik, amikor világossá válik, hogy a könyvtári és levéltári szolgálat természete szerint szükségszerűen homo sui generist igényel, meghatározott előképzettséggel és a szakismereteknek csak hosszabb idő alatt megszerezhető tömegével. E pillanatnak elméletileg sokkal korábban kellett volna elkövetkeznie, hiszen könyvtár és levéltár különálló intézmények voltak, még mielőtt az egyes foglalkozási ágak differenciálódása megkezdődött. Természetesnek látszanék tehát, ha a könyvtárosság és levéltárosság az első foglalkozási ágak közé tartozott volna, amelyek a szolgálat és a szolgálatot vállalók érdekében külön rendbe tömöríttettek. A helyzet azonban sajátságosképen mégis úgy alakult, hogy a céhrendszernek és a rákövetkező szabad verseny rendszerének is meg kellett buknia, míg végre az új hivatási testületi szervezkedések során, a könyvtárosok és levéltárosok körében is általánossá lett a kívánság: önálló rendként jelentkezni a többi rendek között. Mintha a könyvtáraknak és levéltáraknak nemcsak az lett volna a hivatásuk, hogy a szellemi multat a jövő használatára megőrizzék, hanem, hogy tulajdon berendezkedésükben is régi idejüket múlt állapotokat tartsanak fenn az utókor számára, A többi foglalkozási ágban már régen szakszerű előkészületet és az alkalmasság bizonyítását követelték meg, amikor a könyvtári és levéltári szolgálatnak még mindig nem voltak különleges előfeltételei. * Felolvastatott a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete kongresszusának 1936 október 4-1 együttes záróülésén. 21