Bisztray Gyula (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1935-1937 (Budapest, 1937)

I. ELŐADÁSOK - Herzog József: Mi tartozik a levéltárba és a könyvtárba?

zete alatt állottak, mert még a többszázados őrzés sem adhatta meg azoknak a levéltári jelleget. De nemcsak a tradíció zavarja a tisztánlátást az elhatárolás kérdésében, hanem egy, eddig talán még nem eléggé nyomatékosan kiemelt körülmény, t. i. az, hogy a könyvtári és levéltári anyagban egymással azonos szövegű példányok vannak, amelyeknek hovatartozását — legalább elméletileg — esetről esetre kell megállapítani minden egyes példány levéltári, avagy általánosan közlő, azaz könyvtári jellege alapján. Az ilyen megállapítás igen sok esetben az eddigi felfogás mellett sem okoz nehézséget. Senki sem fogja kétségbevonni, hogy törvények, rendeletek, oklevelek fogalmazványai és eredeti példányai ne tartoznának az illetékes hatósági vagy magánlevéltárba csak azért, mert könyvszerű példányaik, vagyis kiadásaik is vannak, vagy azért, mivel egy részüknek az általános közlés, ismertté válás, vagyis a könyvszerűség a célja. Hasonlóképen bajos feltenni, hogy említett okból magánszemélyek levelei, mint például Nádasdy Tamáséi, ne tekintessenek levéltári anyagnak. Nehézségek az eddigi felfogás mellett leginkább azoknál a szellemi termékeknél, tudományos vagy szépirodalmi munkáknál mutatkoznak, amelyek tartalmából nyilvánvaló, hogy céljuk az általános közlés, az ismertté válás vagyis a könyvszerűség. Az ilyen munkák kézzel írott példányait szokás leginkább könyvtári anyagnak minősíteni és „kéziratok

4 * címen a könyvtárakban elhelyezni. Hogy e „kéziratok

4 * hova tartoznak, ezt is esetről esetre kell eldönteni. Lehet, hogy nem levéltári, hanem — mint a kézírással sokszorosított XVI. századi ujságlapok — könyvtári jellegűek. De lehetnek levéltári jellegűek is. Ha a szöveg a szerző által eszközölt javításokat mutat, vagy a szerző saját kezétől származik, a levéltári jelleg kétségtelennek tekintendő s az irat — mint fogalmazvány — a szerző levéltárába tartozik, bár előfordulhat az az eset is, hogy más levéltár része, mint például Petőfi sajátkezűleg írt „Csatadal** című verse, amely az 1848/49. évi országgyűlés levéltárának egy darabja. A levéltár fogalma által meghatározott levéltári jelleg alapján történő anyagelhatárolásnak levéltárügyünk mai helyzete mellett még nincsen széleskörű, általános gyakorlati jelentősége. Az előadottak is elsősorban csak a fogalmak tisztázását kívánják szolgálni. A levéltáros szabaduljon attól a felfogástól, hogy ő „becses írott forrásokat gyűjt**. Ez nem feladata. 2* 19