Bisztray Gyula (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1935-1937 (Budapest, 1937)

I. ELŐADÁSOK - Herzog József: Mi tartozik a levéltárba és a könyvtárba?

ügyeit létrehozták vagy ügyei intézésének termékeként jöttek létre s amelyeknek rendeltetés szerint nála kellett maradniok. Az „irat" szó ebben az esetben természetesen tág értelmű. Alatta nemcsak a kézzel írt vagy gépelt, hanem a bármi módon sokszorosított szöveg is (például litografált körrendelet, nyomtatott értesítés stb.) értendő, a hozzá tartozó esetleges melléklettel együtt, amely bármiféle tárgy lehet. A levéltár fogalmának meghatározása után feleslegesnek látszik annak megállapítása, hogy a levéltár anyagának szerves összefüggéséhez hasonló összefüggés a könyvtár anyagában nem található. Éppen ezért talán nem célszerűtlen, ha az anyagelhatárolás kérdésének megoldása a levéltár fogalmából kiindulva kíséreltetik meg. A levéltár fogalmának két, éppen ez alkalommal is döntő fontosságú alkatelemét, t. i. azt, hogy a „levéltárt létrehozó tényező" és e tényező „ügyeinek intézése" alatt mi értendő? a modern levéltártan eleinte igen szűk körre korlátozta. Az „ügyek intézése" egyértelmű volt a hivatalos, vagy ehhez hasonló ügykezeléssel, aminek megfelelően levéltárt létrehozó tényezőül a hatóságok és hivatalok mellett csak azok a jogi személyek (társulatok, kolostorok, kórházak stb.), továbbá azok a természetes személyek (kereskedők, magánhivatalnokok stb.) ismertettek el, amelyek ügyeiket a hivatalos ügykezeléshez hasonló módon intézték.

1 Ez a meghatározás, amely például a családot a levéltárt létrehozó tényezők sorából kifejezetten kizárta,

2 természetesen csakhamar tarthatatlanná vált és az idő folyamán oda módosult, hogy nemcsak minden természetes és jogi személy, hanem más, jogi személynek nem tekinthető alakulat is, például a család, ilynemű tényezőül elismertetett.

3 Magától értetődik, hogy a létrehozó tényezőnek ez újabb, tágabb meghatározása mellett a hivatalos vagy ehhez hasonló ügykezelést már nem lehetett megkívánni, hiszen köztudomású, hogy a most már elismert „létrehozó tényezők" közül igen soknak (a családoknak, magánszemélyeknek) ilynemű ügykezelése nem volt és ma sincs. Ez a követelmény tehát teljesen elejtetett, de csak látszólag. Nyüvánvaló, hogy az 1 Muller-Feith-Fruin

: Anleitung zum Ordnen und Beschreiben von Archiven, Leipzig, 1905. 1—3. §. 2 U. o. 3. § 2. bekezdés. 3 Striedinger: Was ist Archiv-, was Bibliotheksgut? Archivalische Zeitschrift. III. Folge. 3. B. 150. 15