Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból (Budapest, 2012)

1861-ben jelent meg Kohányi Sámuel első magyar-német-héber olvasókönyve az izraelita népiskolák számára. A könyv a magyar nyelvű olvasmányok előtt néhány oldalon a modern világhoz kapcsolódó szavak, kifejezések megértését segítő ábrákat is közöl. Az 1860-as években a zsidók elsődlegesen használt nyel­­ve még a német volt, de a Magyarító Egylet körül csoportosuló fiatal értelmisé­­giek komoly erőfeszítéseket tettek a magyar nyelv terjesztése érdekében - nem csekély eredménnyel. Mivel a könyv még jóval a héber nyelvújítás előtt jelent meg, a héber kifejezések sok esetben hiányoznak. A könyv szerzője, Kohányi Sámuel saját élettörténetén keresztül tapasztalhatta meg a tankönyvek és a többnyelvű szómagyarázat jelentőségét. Sem magyarul sem németül nem tudó árvagyerekként 1837-ben Pestre költözött, gimnáziumi és zenedei bizonyít­­ványt, majd 1844-ben kisdedóvó oklevelet szerzett. A hitközség óvodájának ve­­zetése után a hitközségi fiúiskola, majd az országos kisdedóvó-képző tanára lett. A Wodianer Fülöp nyomdájában nyomtatott könyv egy példányát Bárd Vilmos ajándékozta a múzeumnak 1941-ben. Kohányi Sámuel: Első hangoztató és olvasókönyv a magyarországi izraelita népiskolák számára. Wodianer Fülöp nyomdája Pest, 1861 Papír, papír kötésben 19 x 13 cm, 32 oldal Bárd Vilmos ajándéka MZSL XXIII. (64.1281) Tankönyv

Next

/
Oldalképek
Tartalom