Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)

A HÉBER IRATOK LEVÉLTÁRI LEÍRÁSA

A HÉBER IRATOK LEVÉLTÁRI LEÍRÁSA

A DOKUMENTUMOK leírásánál elégséges, ha a szükséges minimumot kiderítjük. Fontossági sorrendben haladva:

— törekedjünk arra, hogy kiderüljön, hogy melyik hitközség (melyik település zsidósága) történetéhez tartozik az irat,

— próbáljuk megállapítani az irat keltét,

— végül — amennyiben lehetséges — állapítsuk meg, hogy pontosan milyen dokumentumról van szó, mi lehet a címe. (hevrakönyv, adókönyv és mások),

— ha megállapítható, írjuk le az iratban említett neveket.

Ennyi adattal már leírhatunk egy-egy iratot, mellyel nagy szolgálatot teszünk a zsidó történelem komoly kutatói számára, akik ezen adatok alapján már kikérhetik, és feldolgozhatják a hasonló iratokat. (Ha nem sikerül, akkor legalább annyit említsünk meg, hogy héber betűs iratok vannak az illető iratcsomóban!)

A DOKUMENTUMOK LOKALIZÁLÁSA

A héber betűkkel írt iratok lokalizálása első pillantásra bonyolultnak tűnhet, de a többé-kevésbé szabályosnak tekinthető jellegzetességek és rendszeresen visszatérő elemek miatt általában nem megoldhatatlan.

71