Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)
A HÉBER IRATOK JELLEMZŐI
A HÉBER IRATOK JELLEMZŐI A PINKASZOK legszembeötlőbb jellegzetessége, hogy ״fordítva nyílnak”, azaz a jobbról balra írás és olvasás irányának megfelelően, a latin betűs utolsó oldal itt a címlap lesz. Az írás irányának megfelelően a szöveget a jobb margóhoz igazítják. A kötetek lapszámozását, a felsorolások pontjait héber betűkkel jelzik (lásd héber abc a 102—105■ oldalon). Vallási tradícióra vezethető vissza, hogy a dokumentum jobb felső sarkában az ״Isten nevében kezdem el” (beezrat hasém) héber rövidítésével találkozunk (lásd rövidítések a 106. oldalon). A köteteket általában díszes címlappal készítik, amit nem feltétlenül követ díszes belső is. A címlapon feltüntetik többek között a jegyzőkönyv fajtáját, az elkezdés évét, a települést, a község/egylet vezetőit. Gyakori, hogy ezt követően a hitközség vagy egylet alapszabályaival (statuten, takkanot) folytatják, melyet a tagok személyi lapjai, gazdasági feljegyzések, vagy az ülések jegyzőkönyvei követnek. Gyakran előfordul, hogy a kötet közepe táján, esetleg üres lapok után újabb díszes címlap vezet be egy-egv nagyobb jegyzőkönyvi egységet, esetleg a megújított, kiegészített alapszabályt is közlik. Hevrakönyvekben, móhelkönyvekben találkozhatunk a fontosabb imák, áldások leírásával is. Nem ritka, hogy a héberül, jiddisül elkezdett jegyzőkönyvet az évek során latin betűs német, majd magyar szöveg váltja fel, a közösség és a jegyzőkönyvvezető