Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)
A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK RÖVID TÖRTÉNETE
ki. A kezdeti ellenséges hangulatot követően a szabadságharcnak becsiések szerint körülbelül húszezer zsidó katonája volt. Számosán kaptak tiszti rangot, feltűnően sokan voltak tábori orvosok és sebészek, s fontos szerepet kaptak a hadsereg ellátásában és felszerelésében. A lelkes hangulatban, 1849-ben, a szegedi országgyűlés kimondta a zsidók egyenjogúsítását (emancipációját), bár a szabadságharc bukása miatt ebbői már nem lett törvény. A zsidók a megtorlásból is részesedtek. Számosán emigráltak, vagy börtönbüntetést szenvedtek. A zsidó közösség egészét Haynau 230 000 forint értékű hadisarc megfizetésére kötelezte. Ezt az összeget Ferenc József császár mérsékelte, és kikötötte, hogy a befizetési határidő lejárta után ezt az összeget egy zsidó iskolai és tanügyi alap létrehozására fordítsák. Ebből az összegből nyílt meg 1857-ben az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet, majd 1877-ben az Országos Rabbiképző Intézet. A megtorlással együtt járt, hogy a zsidó közösséget megfosztották közhatalmi jellegétől (a zsidó feletti bíráskodás joga az államra szállt), s ekkor váltak kizárólag hitéleti egységekké, azaz hitközségekké. 1859—60 folyamán Ferenc József rendeletek egész sorát adta ki, amelyek felszámohák a még érvényben lévő, zsidókat érintő korlátozásokat. Ekkortól tarthattak a zsidók is keresztény inasokat és cselédeket, tanúzhattak a törvényhatóságok előtt, foglalkozhattak malomiparral, italméréssel, gyógyszerészek lehettek. Megnyíltak előttük a bányavárosok is, és a Birodalom egész területén szerezhettek ingatlantulajdont. Ezekkel a törvényekkel indult az a folyamat, amelynek során a zsidók a magyar iparosodás megteremtőivé váltak, Budapestet a malomipar világhatalmává tette, s utat nyitott a polgárosodásnak is. A modern, ipari-kereskedelmi életbe bekapcsolódva módosultak a zsidóság hagyományos életkeretei. A város társadalmi életébe bekapcsolódó zsidó polgár számára a szigorú vallási előírások már nem voltak követhetőek: kompromisszumokat kellett tennie étkezési szokásai, viselete, ünnépéi szigorú megtartása, gyermekeinek neveltetése terén. A hitközségekben hitéleti kérdésekről folyt a vita, amely később valóságos harccá változott. Erőteljesebbé vált az ortodoxia küzdelme is. 1865 őszén 19
