Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)

A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK RÖVID TÖRTÉNETE

ki. A kezdeti ellenséges hangulatot követően a szabadságharcnak becsié­­sek szerint körülbelül húszezer zsidó katonája volt. Számosán kaptak tiszti rangot, feltűnően sokan voltak tábori orvosok és sebészek, s fon­­tos szerepet kaptak a hadsereg ellátásában és felszerelésében. A lelkes hangulatban, 1849-ben, a szegedi országgyűlés kimondta a zsidók egyenjogúsítását (emancipációját), bár a szabadságharc bukása miatt eb­­bői már nem lett törvény. A zsidók a megtorlásból is részesedtek. Számosán emigráltak, vagy börtönbüntetést szenvedtek. A zsidó közösség egészét Haynau 230 000 forint értékű hadisarc megfizetésére kötelezte. Ezt az összeget Ferenc József császár mérsékelte, és kikötötte, hogy a befizetési határidő lejárta után ezt az összeget egy zsidó iskolai és tanügyi alap létrehozására for­­dítsák. Ebből az összegből nyílt meg 1857-ben az Országos Izraelita Ta­­nítóképző Intézet, majd 1877-ben az Országos Rabbiképző Intézet. A megtorlással együtt járt, hogy a zsidó közösséget megfosztották közhatalmi jellegétől (a zsidó feletti bíráskodás joga az államra szállt), s ekkor váltak kizárólag hitéleti egységekké, azaz hitközségekké. 1859—60 folyamán Ferenc József rendeletek egész sorát adta ki, amelyek felszá­­mohák a még érvényben lévő, zsidókat érintő korlátozásokat. Ekkortól tarthattak a zsidók is keresztény inasokat és cselédeket, tanúzhattak a törvényhatóságok előtt, foglalkozhattak malomiparral, italméréssel, gyógyszerészek lehettek. Megnyíltak előttük a bányavárosok is, és a Biro­­dalom egész területén szerezhettek ingatlantulajdont. Ezekkel a törvé­­nyekkel indult az a folyamat, amelynek során a zsidók a magyar iparoso­­dás megteremtőivé váltak, Budapestet a malomipar világhatalmává tette, s utat nyitott a polgárosodásnak is. A modern, ipari-kereskedelmi életbe bekapcsolódva módosultak a zsi­­dóság hagyományos életkeretei. A város társadalmi életébe bekapcsolódó zsidó polgár számára a szigorú vallási előírások már nem voltak követhe­­tőek: kompromisszumokat kellett tennie étkezési szokásai, viselete, ün­­népéi szigorú megtartása, gyermekeinek neveltetése terén. A hitközsé­­gekben hitéleti kérdésekről folyt a vita, amely később valóságos harccá változott. Erőteljesebbé vált az ortodoxia küzdelme is. 1865 őszén 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom