Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)

A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK RÖVID TÖRTÉNETE

״hét község” (Boldogasszony/Frauenkirchen, Kabold/Kobersdorf, Kis­­marton/Eisenstadt, Köpcsény/Kittsee, Lakompak/Lackenbach, Nagymar­­ton/Mattersdorf, Németkeresztúr/Deutschkreuz), vagy a Zichyek birto­­kán Óbuda; Bazin, Modor és Pozsony (váralja) a Pálffyak, Nagykanizsa és Rohonc pedig a Batthyányak révén, A hazai zsidóság számbeli gyara­­podását az is gyorsította, hogy III. Károly császár az osztrák tartomá­­nyokban lakó zsidók közül csak az elsőszülött fiúknak engedélyezte a családalapítást, ezért sok zsidó vándorolt Magyarországra, különösen Cseh- és Morvaországból. Országos zsidóösszeírásra először 173 5-ben került sor, ekkor az ország területén II 621 főt írtak össze, amelyből 3 5 százalék vallotta magát magyarországi születésűnek. Mária Terézia kitiltotta a zsidókat Budáról. A felvidéki bányavárosokat halálbüntetés terhe mellett már hét mérföldnyire is tilos volt megközelí­­teniük. A többi szabad királyi város is ügyelt rá, hogy zsidók ne teleped­­hessenek meg falaikon belül. Mária Terézia 1749-ben bevezette új adó­­formaként az úgynevezett ״türelmi adót” (taxa tolerantiae judaeorum), amelyet az ország területén élő minden zsidónak fizetnie kellett az or­­szágban való megtörésért. Összege folyamatosan nőtt, s a zsidók felada­­ta volt, hogy mértékét felosszák egymás között, s beszedjék a kincstár számára. A zsidó bevándorlás a 18. század közepéig nem igazán volt jelentős, csak 1772 után, Lengyelország első felosztását követően vett komolyabb lendületet. Ekkor lett a zsidók által sűrűn lakott Galícia, a Kelet-Euró­­pából induló zsidó vándormozgalom egyik központja a Habsburg Biro­­dalom részévé. Az I787־es, II. József utasítására végrehajtott zsidóösz­­szeírás az erdélyiekkel együtt már 83 000 zsidót talált Magyarországon. II. József uralkodásának tíz éve (1780—1790) döntő jelentőségű vál­­tozásokat hozott, illetve indított el a magyarországi zsidóság életében. A császári rendelet (1783) megadta a szabad megtelepedés és költözés jo­­gát (a bányavárosok kivételével), a héber és a jiddis nyelv elhagyására kö­­telezte a zsidókat, ennek érdekében állami felügyelet alatt álló zsidó is­­kólák felállítását rendelte el, s megengedte, hogy a zsidó gyerekek is látó­­gassák a keresztény iskolákat. Azt is lehetővé tette, hogy a zsidók is 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom