Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)
A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK RÖVID TÖRTÉNETE
״hét község” (Boldogasszony/Frauenkirchen, Kabold/Kobersdorf, Kismarton/Eisenstadt, Köpcsény/Kittsee, Lakompak/Lackenbach, Nagymarton/Mattersdorf, Németkeresztúr/Deutschkreuz), vagy a Zichyek birtokán Óbuda; Bazin, Modor és Pozsony (váralja) a Pálffyak, Nagykanizsa és Rohonc pedig a Batthyányak révén, A hazai zsidóság számbeli gyarapodását az is gyorsította, hogy III. Károly császár az osztrák tartományokban lakó zsidók közül csak az elsőszülött fiúknak engedélyezte a családalapítást, ezért sok zsidó vándorolt Magyarországra, különösen Cseh- és Morvaországból. Országos zsidóösszeírásra először 173 5-ben került sor, ekkor az ország területén II 621 főt írtak össze, amelyből 3 5 százalék vallotta magát magyarországi születésűnek. Mária Terézia kitiltotta a zsidókat Budáról. A felvidéki bányavárosokat halálbüntetés terhe mellett már hét mérföldnyire is tilos volt megközelíteniük. A többi szabad királyi város is ügyelt rá, hogy zsidók ne telepedhessenek meg falaikon belül. Mária Terézia 1749-ben bevezette új adóformaként az úgynevezett ״türelmi adót” (taxa tolerantiae judaeorum), amelyet az ország területén élő minden zsidónak fizetnie kellett az országban való megtörésért. Összege folyamatosan nőtt, s a zsidók feladata volt, hogy mértékét felosszák egymás között, s beszedjék a kincstár számára. A zsidó bevándorlás a 18. század közepéig nem igazán volt jelentős, csak 1772 után, Lengyelország első felosztását követően vett komolyabb lendületet. Ekkor lett a zsidók által sűrűn lakott Galícia, a Kelet-Európából induló zsidó vándormozgalom egyik központja a Habsburg Birodalom részévé. Az I787־es, II. József utasítására végrehajtott zsidóöszszeírás az erdélyiekkel együtt már 83 000 zsidót talált Magyarországon. II. József uralkodásának tíz éve (1780—1790) döntő jelentőségű változásokat hozott, illetve indított el a magyarországi zsidóság életében. A császári rendelet (1783) megadta a szabad megtelepedés és költözés jogát (a bányavárosok kivételével), a héber és a jiddis nyelv elhagyására kötelezte a zsidókat, ennek érdekében állami felügyelet alatt álló zsidó iskólák felállítását rendelte el, s megengedte, hogy a zsidó gyerekek is látógassák a keresztény iskolákat. Azt is lehetővé tette, hogy a zsidók is 14
