Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)
V. A kulturális munka megszervezése (1876-1890)
eszme megvalósítását óhajtja, de elsősorban a legényegylet megválósítását tartja fontosnak. A vezetőségi tagok minden alkalommal hitet tesznek az iparosnevelés fontossága mellett. így Weisz Berthold ezidőben ezt az egyedüli célnak tekinti. Ehrlich Mózes állam segélyt kér a hazai iparnak az egyesület általi előmozdítása végett. Hivatkozhatik az egylet Trefort Ágoston vallás és közoktatási miniszter hivatalos elismerésére az egylet kulturális tevékenységéért, főleg az ipariskolákban létesített ösztöndíjak miatt. Erre oly büszke volt az egylet vezetősége, hogy a magas helyről jött leirat sokszorosítását határozta el. Ez a mozgalmas időszak teljes elhagyatottságban hagyta az egylet másik ágát: a földművelést. 1884-től a Pesti Izr. Hitközségnél újból szorgalmazza az egylet az 1480 forintos földművelési alapot (Agricultur Fond) Mivel a többszőr megújított kérelme eredménytelen volt, úgy legalább a kamatok kiadását, vagy az ajánlási jogot kívánta. Az egylet által támogatott földműves növendékek az istvántelki földműves iskolába járnak. Az egylet érdeklődik haladásuk iránt és felkérésre az újpesti izr. hitközség elvállalta hitoktatásukat, mely célból Pethő igazgató minden vasárnap délelőtt 10—12-ig szabadságolta a növendékeket. 1886 őszén a választmányi ülésen többen megállapították, hogy a földműves növendékek érdekében hozott jelentékeny anyagi áldozatot az ezen ágban elért kevésbé kielégítő eredménnyel arányban nem állanak. Dr. Kern Tivadar indítványára egy szűkebb bizottság küldetett ki, bekapcsolva ebbe Wahrmann Mórt és a gazdákat. A bizottság nemsokára foglalkozott ez üggyel. Rámutattak, hogy az istvántelki iskola nem munkást, hanem földműves gazdát, azaz munkás felügyelöket, munkavezetőket nevel. Mégpedig az egylet — hangsúlyozzák Dr. Kern Tivadar, Leitersdorfer Lipót és Lemberger Mór - parasztokát akar nevelni és nem gazdasági hivatalnokokat, emiatt a szakiskólái kiképeztetést fenntartandónak nem vélik. Ezért javasolja a bizottság, hogy a mostani növendékek fejezzék be tanulmányaikat, de a jövőben a földműves növendékek gazdáknál helyezendők el. Ezt a javaslatot az egyesület elnöke is magáévá teszi és az istvántelki iskolából való kikapcsolódást a választmány 1887. október 20,án határozatilag kimondja. Csak Mandl Mór — kinek már előbb volt kiképzésre vonatkozólag indítványa — opponált ez ellen, nem tartva 49
