Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)
IV. Az emancipáció hatása (1868-1875)
hogy a zsidó köpönyeg elhajítása nem jelenthet értékemelkedést, megbecsülést. 1846-tól 500-at túlhaladta a felszabadult növendékek száma, de ez most már alig növekedett, sőt nagy visszafejlődés van a növendékek számában. Már 1870-ben alig 60 növendéke van az egyletnek. Az ipari résznél csak kisebb jelentőségű kérdésekkel foglalkoznak. 1873- ban egyesek indítványt tettek a rajziskola megszüntetésére, de még eredménytelenül. Az egyleti bevételeknél is rohamos visszaesés mutatkozik és ezért még az iparosképzés terén sem lehetett nagyobb áldozatot hozni, még kevésbé a földművelési ágnál. Hiába alakult meg Aradon, Debrecenben és Nagykanizsán hasonló célú egylet, még az arra való propagandát sem tudták szolgálni, hogy a hitközségek a földművelés terjesztését támogassák. Voltak bőven felhívások és tárgyalások, de hiányzott az áldozatkészség. Szakítani akart az egylet a földművesnövendékeknek gazdaságokban való kiképeztetésével és önállósításával és emiatt az 500 forintos önállósítási segélyek gyűjtését is beszüntette. így érthetően szívesen fogadta az istvántelki földműves iskola alapítását, arra gondolva, hogy a növendékeknek gazdasági tanintézetekben való kiképeztetése az eddigi eljárásnál alkalmasabb lesz. Ezért amikor ezen iskola megnyílt, Korizonics László, az orsz. gazdasági egyesület igazgatójának közbenjárását vették igénybe és a növendékeket e tanintézetben helyezte el. Majd azt mondták, hogy az egylet immár betöltötte hivatását, bevégezte misszióját. Gondolható, hogy ily felfogás kifejezésre juttatása mennyire gátolta az egylet anyagi fejlődését, sőt functióját is. Érthető, hogy ily tespedés válság híreket termel. A bécsi ״Presse”ben közlemény jelent meg a pesti kézműegylet feloszlatásáról és jóllehet innen cáfolatot küldtek a laphoz, a bécsi izr. kézműegylet kérdést intézett a hír valósága iránt. Az átiratban kifejezi, hogy a feloszlátást nem tartja lehetségesnek, de ha mégis igaz lenne, úgy kijelenti, hogy magyar illetőségű legényeket nem fog támogatni. Weisz M.A. elnök e nehéz időkben is mint jó családapa kitartott növendékei mellett, kik úgy mentek lakására, mintha haza mennének. Jósággal segített mindenki baján. Jóllehet az egyleti ipariskolában kiváló tanerőket alkalmazott, a mesterek közül többen nehézségeket támasztottak az iskola látogatásában. Állandóan intervencióra volt szükség, de csak később, az országos iparegyesület szervezési mun40