Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)

XI. A szanálás évtizede (1930-1939)

keznek. A tanoncotthon háztartását a beszüntetés veszélye fenyegeti. A tisztviselők fizetésére sem áll pénz rendelkezésre. Holott a tanoncotthonnak csak néhány ezer pengőre volt szükséges adósságai kiegyenlítésére, melyet két év óta eredménytelenül kért. Hogy valahogy mégis eltengődhessen, a Mikéfe Jótékonysági Asztaltársaság a napi kiadások fedezésére kölcsönt adott, majd az új elnök által megindított újévi akció 3.052 pengő eredményévvel, a 4.139 pengő templomi adománya valamint az egyesületi imaház 2.281 pengő jövedelmével tudta a folytonosságot megmenteni. Majd taggyarapító akció indult meg az ipari vállalatok körében. Rosenberg Sándorné indítványára megkeresés intéztetett az élelmezési akcióba való bekapcsolódásra. A kereskedelemügyi minisztérium 800 pengő államsegélyt, Budapest Székesfőváros 4.000 pengőt és a tanoncotthon ismeretterjesztő tanfolyamának támogatására 660 pengőt engedélyezett. Igazgató javaslatot tett a hozzátartozók által fizetendő szerény összegű térítésre, a műhelyeknél pedig a heti kereset felemelésére. Mindez lehetővé tette az iparostanocotthon további működését, mely intézménnyel szeretettel foglalkozott a vezetőség is és pl. Dános László saját költségére tataroztatta és meszeltette az otthont. Az ifjúsági könyvtárt megerősítették. A november 5-i választmányi ülésen dr. Naményi Ernő indítványára megszüntették az egyenruhát és a sapka kötelező viselését, csak a jelvény viselésének kötelezettsége maradt meg az otthonban. A végrehajtó bizottság új házirendet készíttetett. A testi fenyítést a büntetések sorából törölték, és megszűnt a kopaszra nyírás kényszere is. Az élelmezést megjavították. Meghonosították a künn lakó növendékek vasárnap délutáni uzsonnáját. A cserkészet a Wesselényi utcai iskolában új otthont kapott, miután a Damjanich utcai pincehelyiségben levőt dr. Deutsch Ernő egészségellenesnek minősítette. A leventeoktatást a cserkészeten kívül a hatóság kötelezővé tette. A növendékek színvonala emelkedett. Az életbeléptetett felvételi szabályzattal megérttették a támogatásért jelentkezőkkel, hogy a tanoncotthon nem cél, hanem eszköz és védelme alá csak az kerülhet, ki az ipari pályára való alkalmasságát beigazolja. Mert már az ipari pálya nem az iskola hajótöröttjeinek kényszerű mentsvára, hanem szerény, de biztos exisztencia, melynek előfeltétele azonban az arravalóság. A Mikéfének meg egyenesen hivatása, hogy a zsidó iparostársadalom elitjét nevelje fel. Azt kívánta tehát a vezetőség, hogy az otthon az értékek menhelye legyen a jövőben. A megújho-158