Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)
X. A reorganizáció (1922-1929)
lelki jóságot és áldozatkészséget, mely a legválságosabb időben lehetővé tette egyesületünknek a jövő számára való megmentését. A.zj az imát, melyet ő búcsúlevelében az Egek Urához intézett, alkalmazna a választmány a távozp elnök Úrra is, állandó boldog megelégedettséget, testi és lelki jólétet esedezve részére. ” Az alapszabályok módosítására a közgyűlés előkészítő bizottságot küldött ki. A január 10.-i vezérlő bizottság az elnökség előterjesztése alapján az egyesület titkárát: Kertész Ödönt igazgatóvá nevezi ki, aki ez évben a kor követelményeinek megfelelő tanoncvédelem kiépítése érdekében elkészíti a felvételi szabályzatot, elősegíti az ifjúsági társaskör megalakítását a szervezeti szabályok elkészítésével, és az év végén meglátogatja a wieni zsidó tanoncotthont, valamint az ottani fővárosi otthonokat, majd 1929 január 28.-án a Szent István király szálló külön termében a Mikéfe vezetőség és a Mikéfe mesterek előtt ismertette szerzett tapasztalatait, melyhez több értékes felszólalással, színvonalas vita fűződött, és az így felvetett kérdések a tanügyi bizottságban is felszínre kerültek. A taglétszámban erősen mutatkozik a lemorzsolódási folyamat és ez évben a súlyos gazdasági helyzet miatt 150 tagot veszített az egyesülét. Az adományok is csökkenek. Két kiemelkedő tétel a kertészképzőtelep beruházási céljaira érdi Krausz Simon 16.000 és Klein Gyula 14.000 pengős adománya. Budapest Székesfőváros 4000.-, a m. kir. kereskedelmi minisztérium 500.- pengőt, a Népművelési Bizottság 660 pengőt utalványozott, ezen kívül felemlítendő a Pesti Chevra Kadisa 1.400 és a Tébe 500 pengős adománya. A templomi adományok elég jelentősek. A Winterberg-féle hagyatékból 1.740 pengőt kap az egyesület. Igen szép eredménnyel zárult a ״Eáthatatlan bálvendégek bálja” akciója 1929. év elején, mely tekintetben az adományt kérő propaganda eme később oly elterjed formájának úttörője volt a Mikéfe. Hogy mennyire értékelte a társadalom a meghívóban kifejtett érveket a bál mellőzésére, igazolja, hogy a tiszta eredmény 8.269 pengő volt. Nagyon szellemesen irt erről a Pester Llyodban Vészi József, éppígy a többi lap, így pl. az Újság megállapítja, hogy a Mikéfe kitalálta a láthatatlan vendégek bálját, hogy e poétikus ötlettel árva fiúkat megsegítsen. Az iparos tanulók létszámában nincs változás. A növendékek felruházásánál Klein Gyulánénak az az álláspontja, hogy fedezet nélkül nem szabad ruhát rendelni és csak annyi növendéket lehet felruházni, ahány 80 pengő érkezik e célra. Székely 151
